A képregény az irodalom és a képzőművészet sajátos keveréke: egymást követő képek/rajzok sorozata, amelyek egy összefüggő történetet mesélnek el. Rendkívül kedvelt műfaj.
Forrás: AFP
A középkori kódexekből és falfestményekből eredeztetik, sőt egyesek a barlangrajzokig vezetik vissza a létrejöttüket. A mai forma – képkockák, szóbuborékok – a 19. század végén alakult ki az Egyesült Államokban, és jutott el sok országba, magán viselve az irányzatokra jellemező, meghatározó stílusjegyeket.
A manga mindent visz
A fiatalok egyik kedvenc képregénye manapság a hatalmas szemű szereplőiről nevezetes manga. A kifejezés szó szerinti fordításban „véletlenszerű képek” illetve „vázlat”, de újabban egyszerűen a képregény japán elnevezése. Kezdetben csak a Felkelő Nap országában készülteket nevezték így, ám napjainkban ezt a kifejezést használják a japán mangákéra jellemző stílusban készült egyéb képregényekre is.
Eredetét egyes kutatók a 12. századi tekercsképekig vezetik vissza, ugyanis akkor kezdtek történeteket elmesélő tekercseket készíteni, amelyeken a képsorozat – leggyakrabban tusrajz – mellé szöveget is írtak.
Ekkor azonban még nem a ma ismert, nagy szemű alakok voltak a szereplők, ez a stílus később született meg. Kialakulásáról kétféle nézet él, ám abban megegyeznek, hogy a második világháború utáni események, valamint az amerikai katonák által Japánba vitt képregények befolyásolták és alakították a modern manga stílusát. Akkoriban az amerikai megszállási politika megtiltott mindenféle írást és művészetet, ami a japán militarizmust és a háborút dicsőítette, viszont a mangák kiadását engedélyezte. Kijelenthető, hogy a modern mangát a történelem eseményei alakították, és erős politikai kényszer hívta életre, az elnyomás után pedig jelentős szerepe volt a társadalom önkifejeződésében.
Irányadó sorozatok
Kezdetben két híres sorozat létezett: az Astroboy, egyszemélyben szupererős robot és naiv kisfiú, mégis nagyon erős volt a szociális érzékenysége. Ő jelképezte az új, modern japán társadalmat, ahol már nincs helye a katonai parancsnak és engedelmességnek, valamint az uralkodó feltétlen imádatának.
A másik főhős egy női karakter, Sazae-san, aki kitartásáról híres, és a hivatalosan elfogadott női mintától eltérő jellemű.
Több változata létezik
A mangák mind népszerűbbé válásával a paletta is színesedett: készülnek lányoknak, fiúknak, sőt tagozódhat korosztály szerint. Másik csoportosítás a téma szerinti, amely lehet akció-kaland igazi, becsületes hősökkel, vagy humoros, és akár nyílt szexualitást ábrázoló.
A Sónen manga elsősorban fiúknak készül (18 éves korig), az akciódús történet főhőse egy fiú, és a szereplők sokszor harcosok vagy sportolók. Meghatározó tényezők: a barátság, a bátorság és a helytállás. A fiú karakterek kevésbé kidolgozottak a nőinél, utóbbiak nagyon szépek, külsejük olykor túlságosan is idealizált. Tipikus sónen manga a Magyarországon is jól ismert Dragon Ball.
A 18 feletti férfiaknak készülő történet a Szeinen, ennek egyik jellemző darabja a nemrégiben megfilmesített Ghost in the Shell (Páncélba zárt szellem).
A lányoknak szánt manga a Sódzso, története romantikus, sokszor túlságosan érzelgős, csöpögős, de lehet tragikus is. Itt a férfikarakterek a kidolgozottabbak.
A Gekiga (jelentése: drámai képek) manga realistább, felnőtteknek szól, amely az 1950-es években jött létre. Kitalálója Tacumi Josihiro, aki először ábrázolt gyilkosságot japán képregényben. A Gekiga-alkotókra hatottak Kuroszava és Jaszudzsiro filmjei.
Jellemző arcvonások
Az alakok ábrázolásában meghatározó, ezért akár védjegynek nevezhető a szem, amely nagy és igen kifejező. Alkalmas a karakter érzelmeinek tükrözésére akkor is, ha sír, dühös vagy vidám. Az arc leghangsúlyosabb része.
Az orr viszonylag jellegtelen, főleg a mérete. Előfordul, hogy szinte csak jelképesen, egy ponttal vagy egyetlen vonással jelenítik meg.
A száj is sokszor csupán egyetlen vonás, mégis fontos szerepe van az érzelmek kifejezésében.
A fej kicsi, különösen a hatalmas szemekhez viszonyítva. A hajat pedig általában tincsenként ábrázolják. Rövid frizuránál, főleg a fiúknál, sokszor szétáll, mintha kócos lenne.
