Forrás: Knap Zoltán
Vivien 17 éves. Budapesten jár közgazdasági gimnáziumba, oroszul és angolul tanul. Angolból van már olyan szinten, hogy nem tudnák eladni külföldön sem. Az érettségi után Moszkvában szeretne jogot tanulni.
– A Tündérszépekre a jelentkezést édesanyám ajánlotta, aztán egyre jobban eljátszottam a gondolattal, és most itt vagyok. A család és a legjobb barátnőm tud egyelőre a lépésemről. Később elmondom majd a barátaimnak is. Szerintem örülni fognak, mert már többször mondták, hogy próbálkozzam.
Vivien a sminkre nem sok gondot fordít.
– Csak egy szempillaspirál minden, amit használok, és az maximum tíz perc. Nem hiszem, hogy többre van szükségem, meg vagyok elégedve magammal, ha a tükörbe nézek. Jó géneket örököltem az anyukámtól. Örülnék egy jó eredménynek, de ha nem sikerül, akkor sem lennék szomorú. Persze jó lenne, ha felfedeznének fotósok. Voltam már esküvői fotózáson koszorúslányként a barátnőmmel, és sminkes is kért már, hogy legyek a modellje. Jól éreztem magam ezeken, és azt hiszem, kihozták belőlem a legjobbat. Társaságban is szoktuk egymást fotózni, és szerintem azok is jók lettek, de csak magamnak őrzöm a képeket.
Vivien sok sportot kipróbált.
– Kosaraztam, hip-hopoztam, ritmikus sportgimnasztikáztam, lovagoltam. Van egy lovunk, de a tanulás miatt ezek a sportok elmaradtak. A lovaglást nagyon szerettem. Csodálatos a kölcsönös bizalom ember és állat között.
Vivien népszerű a fiúk között is.
– Hétköznap többnyire szakadt farmerban vagyok egy pólóval, de eseményre elegánsan megyek. Az utcán és a mekiben is sokan leszólítanak. Kérik az elérhetőségem, de nem szoktam odaadni. A választást rám kell bízni.