„Azt szeretném, ha saját vécém lenne és be tudnám csukni magam mögött az ajtót” – saját autójában él a 74 éves László

Azt szeretném, ha saját vécém lenne és be tudnám csukni magam mögött az ajtót. De sajnos már erről is letettem

Így mesélt élete vágyairól az RTL Klub Fókusz című műsorában Meggyesi László, aki hajléktalanként egyetlen tulajdonában, autójában kénytelen meghúzni a magát.

Meggyesi László 74 éves, szakmája szerint lakatos, de valójában élete nagy részét sofőrként dolgozta végig, többek közt Olaszországban és Franciaországban. Volt éjjeli őr, és autószerelő Kanadában, őrzött olajvezetékeket Tunéziában.

Társalgási szinten beszél angolul és olaszul. Jelenleg azonban egyetlen tulajdona és hajléka egy régi, kicsi autó.

László kisebb-nagyobb megszakításokkal 6 éve él így, gyakorlatilag az utcán.

Most a piacon takarítok 1000 forintért. Nem tudok mást csinálni. Félig vakon, félig sántán hova vesznek engem  fel?! 38 ezer forint a nyugdíjam

– panaszolta Laci bácsi, aki napi 3-4 órát dolgozik, de valamikor 12 órát is, amiért összesen öt ezer forinot és esetleg egy-két tányér meleg ételt kap. Próbált más munkát is találni, de 74 évesen, ilyen egészségi állapotban nem alkalmazzák sehol, így kénytelen havi 50-60 ezer forintból megélni.

– Annyira el voltam keseredve. Gyűltek az adósságok, a kocsit kétszer egymás után feltörték, és elvitt belőle egy 600 forintot paplant, nekem meg 40 ezer forintos kárt csinált – magyarázza a férfi, aki sokszor hónapokon át zsíros kenyéren él, és az ablakán át a napon próbál vizet melegíteni magának.

Laci bácsi nem iszik, nem kéreget az utcán, és igyekszik valahogy önerőből megoldani kilátástalannak tűnő helyzetét, de a nap végére akkor is csak a kocsija és a zsíros kenyér marad, illetve a tudat, hogy az ő életkorában és egészségi állapotában már nem kell sehova.

Innen már visszakapaszkodni abba az életbe, ami egykor természetes volt, nem lehet

– nyilatkozta megtörten László, akinek fia 47, lánya 46 éves, de állítása szerint ők is mindig csak kértek tőle, és nem támogatták, ahogy most sem segítik.

– Kinn vannak Németországban és szerencsére most már vagy két éve nem jöttek. A lányomnak férje van és három gyereke van, két fiú meg egy kislány, de nem tartom velük a kapcsolatot – mondja a férfi, aki 74 évesen is hajlandó lenne dolgozni és tenni azért, hogy ennél emberibb körülmények között élje nyugdíjas éveit.