A hányattatott sorsú Dönci még egy éves sem volt, amikor gazdája megunta, és leadta az Illatos úti ebtelepre. A fekete szőrmók volt a szervezet legrégebben szép jövőre ácsingozó lakója, amikor élete gyökeres fordulatot vett.
Forrás: Facebook
A fekete, keverék, kócos bundájú Dönci többszörös hátrányból indult az örökbefogadás terén. Ezért is történhetett, hogy 1600 napot töltött a főváros egyik ebtelepének belső kennelsorán, ahol a boxok még a kintieknél is kisebbek és alig jut be a napfény. Ezalatt a négy év alatt a szőrmók beletörődött a sorsába, hogy ő már soha senkinek nem kell. Lelkileg megtört, megőszült, magába fordult. Ekkor hozta ki a Vigyél haza Alapítvány, amelynek munkatársai a lelkét és a testét is kezelésbe vették.
Odakapott, ha közelítettek felé
Eleinte meg sem lehetett közelíteni, ha meg akartuk simogatni, ha csak közelítettünk felé, odakapott
– mesélte a nem túl könnyű kezdetet a szervezet alapítója, Óvári András.
– De aztán néhány hónap után láttuk, hogy a kezdeti bizonytalanság, bizalmatlanság oldódik, kezdte érezni, hogy jobbra fordult a sorsa. A közös séták során lassan bizalmába fogadta a hozzá türelemmel, barátsággal közeledő önkénteseinket. Már csak arra kellett várnunk, és mi nagyunk hittünk is benne, hogy egy csoda jó lehetséges gazdi beleszeret. És vannak még csodák, mert a többszörösen hátrányos helyzetből induló Dönci története egy korábbi örökbefogadónk szívét nagyon meghatotta, és a mélabús kisöreg betette a fenekét a budai tutiba – nevette el magát az állatmentő, aki hozzátette, ezért is fontos, hogy az emberek rendelkezzenek adójuk százalékáról, hogy ilyen csodákban segíthessenek.
Falkatag lett, három pajtással él
De persze ez nem ilyen egyszerűen történt, Ábri Judit először egyenként járt ki saját kutyáival Döncihez, hogy összeismerkedjenek.
– Jelenleg négy kutyával osztom meg az életemet és a házamat, amit korábban el sem tudtam volna képzelni – mesélte a Borsnak a boldog gazdi. - A Hármashatárhegy lábánál lakom, mindig szerettem itt túrázni. Sok volt a kóbor kutya, amiktől rettegtem. Aztán 2005-ben egy árva jószág kitartóan követni kezdett, szó szerint kiválasztott engem.
Vele kezdődött a kutyás életem, és én azóta mindig a legelesetteb, legrászorulóbb, idősebb kutyusokat fogadom örökbe a menhelyekről
Ma már el sem tudom képzelni nélkülük az életemet. Olyan szinten átkattant bennem ez az egész, hogy azóta Varga József csodálatos állatorvos mellett önkénteskedem, rengeteget tanulok tőle, és mindig jó tanácsokat ad – mesélte Judit, aki elárulta, Dönci szép lassan beilleszkedett, a többiekkel még azért megtartja a tisztes távolságot, de egyébként nagyon kinyílt, kivirult. – Már ő is biztonságban érzi magát, mint a többiek is, hatalmasakat túrázunk, olyankor pedig ők adnak nekem hatalmas biztonságot.
