Él Markazon, Gyöngyöstől 14 kilométerre egy férfi, aki egy XIX. századi magyar hagyományt, a tojáspatkolást igyekszik életben tartani, ráadásul hatalmas sikerrel: a mesterről és gyönyörű alkotásairól londoni lapok írnak.
Forrás: Fotó: Reuters
Akinek ez a drogja
Az eredetileg műszerész végzettségű László Gyula Markazon él, első tojását 50 évesen patkolta, hat évvel ezelőtt pedig saját múzeumát is megnyitotta a Heves megyei községben. Műveiről még az egyik legnagyobb európai képügynökség, a Reuters is közölt riportot.
A mestert, aki több száz tojást is megpatkol egy évben, a Reuters hírügynökség kérdezte. László Gyula azt mondja:
nekem ez a függőségem, nem valamilyen kábítószer, és ez bizony gyógyíthatatlan.
De persze egyáltalán nem mindegy, milyen állat is tojta az adott tojást, elvégre azok szerkezete merőben eltérő lehet egymástól. Fürj, japán tyúk, vagy éppen pulyka – a művész mindig azzal foglalkozik, amit épp be tud szerezni, és minden esetben az annak kijáró odafigyeléssel.
Saját módszerek
A tojáspatkolás gyakorlata meglehetősen szerteágazó lett az évtizedek során. Ennek értelmében egyesek szegekkel, mások dróttal rögzítik a felhelyezni kívánt elemeket: László Gyula például több mint húsz éven át tökéletesítette az általa kifejlesztett módszert.
Régi fényképeken láttam, hogyan is dolgoztak a tojáson a kovácsok
– meséli a mester.
– Mivel csak az egyik oldalára helyeztek patkót, a másik felén megjelenő pőre drótok nem mutattak valami szépen – ecseteli Gyula bácsi, aki éppen ezért a madarak gyümölcsének túlfelére is rakott egyet. Az állhatatos szakember szerint
nem kell ehhez más csak kitartás és kézügyesség,
vagyis László úr mindenkit arra buzdít, hogy ha alkalma nyílik rá, igenis tegye próbára magát e szép magyar mesterség gyakorlása során.
Kovácsok kezdték
A tradicionális díszítési eljárás során egy úgynevezett rátétet szegeznek az előzetesen kifújt tojás héjához, ami igen jelentős precizitást igényel. A rátét mindig valamilyen fémből készül, így lehet az kovácsoltvas, réz, vagy akár ólom is. A legáltalánosabb esetben patkókkal, de egyéb mintákkal is cifrázzák a műalkotásokat. A szájhagyomány szerint a kovácsok találmánya a technika, akik ennek bemutatásával bizonyították kézügyességüket.
