"Felszabadító érzést nyújt, hogy senki nem fogja a karomat" - Így síel a majdnem vak Panna
Adóvevőn tartja a kapcsolatot edzőjével síelés közben egy alig látó sportolónő. Panna már látássérültként született, de ez nem akadályozza abban, hogy élvezze az életet és komoly célokat tűzzön ki maga elé. Speciális sportolóként is a magas hegyek szerelmese.
Panna születése óta látássérült. Hivatalosan "aliglátónak" minősül, ami azt jelenti, hogy például észleli egy lámpa fényét, illetve 30-40 centiméterről meg tudja mondani, hogy mennyit mutatnak. Az egyetemista lány nem igazán szereti, ha az állapota miatt sajnálják, hiszen úgy véli, fogyatékossággal élőként is teljes az élete.
Aktívan sportol, mi több, az utóbbi években a síelést is megszerette. A kívülállók bizonyára nehezen tudják elképzelni, hogyan képes veszély nélkül siklani a hegyoldalakon, de a Bors kérésére szívesen elmagyarázta:
Több síelési módszert is kifejlesztettek már a látássérültek számára. Én az edzőm, Judit segítségét veszem igénybe. Az edzéseken adóvevőn tartom vele a kapcsolatot. Én megyek elől, ő pedig követ engem. Nálam van a vevő, nála az adó. Egy fülhallgatót viselek, így hallom az utasításait, hogy balra vagy jobbra kanyarodjak
– mondta Panna, és kifejtette, hogy rendkívül fontos, hogy a sportoló és kísérője kialakítsanak egy közös szókincset. Ha Judit azt mondja, hogy „kicsit balra”, Panna pontosan tudja, mekkora ívben kell fordulnia.
A kérdés adott: Panna vajon csak egy üres pályán mozoghat, vagy az sem jelent problémát, ha a hegyoldal tele van kisebb-nagyobb sziklákkal és fákkal?
- Olyan extrém pályán nem síelünk – vette át a szót Judit, és hozzátette: az legtöbbször kivitelezhetetlen, hogy se más emberek, se hóbuckák ne legyenek jelen.
Az oktató feladata, hogy az akadályt kikerültesse velem. Persze előfordul, hogy összeütközöm valakivel, de az ilyen balesetek nem csak rajtam múlnak. Előfordul, hogy valaki besiklik elém, mert nem veszi figyelembe az általam kötelezően viselt, narancssárga színű megkülönböztető mellényt
. – mosolygott a lány. Panna egyébként még senkit sem ütött el. A páros két éve dolgozik együtt.
Először teljes testkontakttal síelünk a tanítványokkal, miközben mi előttük hátrafelé csúszunk. Mozgás közben fogjuk a kezüket, amit aztán elengedünk, de ha szükséges, elkapunk
– árulta el Judit.
- Nem csupán az számít, hogy biztonságban legyek, hanem az is, hogy biztonságban is érezzem magamat. Amúgy kimondottan szeretem az extrém sportokat – tette hozzá Panna.
Hogy mit élvez a síelésben az aliglátó sportoló? A szabadságot.
- Felszabadító érzést nyújt, hogy senki nem fogja a karomat, hanem gyakorlatilag - a segítséggel együtt is - úgy érzem, egyedül siklom a pályán. A telet amúgy nem szeretem, inkább nyárpártinak mondanám magamat, de amióta Judittal edzek, a hideg évszakot is egyre inkább kedvelem. Ha néha olyan szerencsés a helyzet, hogy a pálya teljesen üres, Juci arra szokott biztatni, hogy a saját megérzésem szerint menjek előre! - fogalmazott.
Panna a hétköznapokban fehér bottal közlekedik. Kutyára soha nem vágyott, mert az életvitele nem teszi lehetővé, hogy egy állatról gondoskodjon.
- Egyetemista vagyok, és az ebnek nem tenne jót, ha 6-8 órán keresztül ülnie kellene mellettem. A nemzetközi igazgatási szak elvégzése után a jövőben joggal, emberekkel, és főleg esélyegyenlőséggel szeretnék foglalkozni – szögezte le Panna.
A lány a síelés mellett egyéb mozgásformákat is aktívan gyakorol.
- Szeretem a társastáncot. Részt veszek egy kurzuson, ahol 6-8 -féle táncot, többek között rumbát, keringőt, és tangót is tanulunk - mondta Panna.
