"Hosszú idő után finomat vacsoráztam.” visszatért a reménysugár Márk életébe
Hosszú nehéz évek vannak a kerekesszékes fiatalember mögött. A Horváth Márk elveszítette az édesanyját és magára maradt a bajban. Senkire sem számíthat. Nélkülözéssel teli, nehéz hónapokat tudhat maga mögött, de most végre a Bors cikkének köszönhetően felfigyeltek rá, és a segítségére siettek.
Csak az édesanyjára számíthatott, de már őt is elveszítette Horváth Márk, aki oxigénhiányos állapotban látta meg a napvilágot. Az orvosok már a kórházban lemondtak róla, de az édesanyja pokrócba csavarta és hazavitte.
Édesanyámnak köszönhetem az életem. Ő mindig mellettem volt, és rá mindig számíthattam. Halála óta nem találom a helyem. Egyedül vagyok, mint a kisujjam.
-sóhajt fel elkeseredetten Márk, akinek a kerekesszéke lett a börtöne. Szeretne változtatni az életén, de az ő állapotában nem talál munkát, és már senkitől sem számíthat segítségre.
Nagyon kevés rokkantsági járadékot kapok. Kiváltom belőle a gyógyszereimet, de már élelemre nem mindig marad. Nyolcvan ezer forintot kell beosztanom egész hónapban.
-folytatja a 26 éves kiskunfélegyházai fiatalember, aki már több, mint egy éve veszítette el az édesanyját. A kevés pénzből a számláit sem tudja mindig kifizetni, ezért a vizet már ki is kapcsolták. De Márk nem adja fel, és talál mindenre megoldást. Hetente több alkalommal felkerekedik a rossz állapotban lévő kerekesszékével és elmegy a település másik részén működő segítő központba, ahol tud tisztálkodni.
Horváth Márk csak az emberek segítségében bízhat
A kerekesszékes fiatalember számára egy megfelelő munkahely jelentené a hosszú távú megoldást. Egy rendszeres munkabére elég lenne, hogy szerényen, de boldoguljon. Azonban hiába keres Kiskunfélegyházán nem talál olyan rehabilitációs munkát, amit az ő állapotában is el tud végezni. A kétségbeesett fiatalember elkeseredésében az emberek segítségét kérte, hogy át tudja vészelni ezt a nehéz időszakot. A Bors cikkének köszönhetően többen fel is figyeltek rá, és a szerkesztőségünkön keresztül felvették vele a kapcsolatot.
Elkeseredésemben volt olyan pillanat is, mikor azt hittem megbolondulok. Egy éve ülök egy üres szobában, és csak a rádió az egyetlen társaságom, és szórakozásom. És akkor jött a csoda és az újságcikk olvasói közül ketten is megkerestek. Az egyik hölgy utalt húsz ezer forintot, így végre tegnap tudtam finomat vacsorázni. Nagyon köszönöm a segítséget, és hálát adok az istennek, hogy vannak jólelkű emberek, akik felfigyeltek rám a bajban.
-mondja könnyivel küszködve Márk, aki ha egyenesbe kerül egyszer az élete, akkor szeretné ezt a sok jót visszaadni az embereknek.
