"Ez nem történhet meg, maga még csak 36 éves!" – a dokikat is sokkolta, amit a vizsgálat kimutatott
Senki sem értette, hogy lehetséges mindez. Még a szakértők is csak a fejüket vakarták a leletek láttán. Egy fiatal férfi életét romokba döntötte a ritka és kegyetlen kór.
Neil Dickson 36 éves volt, amikor a sürgősségin a szakorvos ránézett a gerincéről készült MRI felvételre. Ettől a betegségtől még az orvosa is ledöbbent.
Ez nem történhet meg, hiszen maga még csak harminchat éves!
A kép alapján daganatok sorakoztak a nyaki szakasztól egészen a gerinc alsó részéig. Az azt követő három hétben sorra jöttek a vizsgálatok és egyre rosszabb hírek: újabb és újabb daganatokat találtak a csontokban és szervekben, de senki sem tudta, honnan indult ki, és hogy pontosan milyen ráktípusról van szó. Egy hónappal később közölték a brit férfivel a diagnózist: neuroendokrin rák. Ráadásul nemcsak ritka daganattal kellett szembenéznie, hanem annak egy olyan tüdőt érintő változatával, amelyről addig még orvosi publikáció sem készült – írja az Express.
A kilátások lesújtóak voltak: 12–18 hónapot jósoltak neki. Azóta kiváló orvosi csapatok gondoskodnak a testi állapotáról – rendszeres vérképek, szkennelések, fájdalomcsillapító-beállítások és egy telefonos forródrót, ha a kemoterápia mellékhatásai rosszabbodnának.
A betegséget kezelik, de bármikor megtörténhet a legrosszabb
A testéről való gondoskodásra tehát nem lehet panasza, ám a mentális támogatás teljesen más kérdés. Egy hónap alatt elvesztette korábbi életét: oktatóként dolgozott, sportolt, társasági életet élt, és próbált egészségesen táplálkozni. Ez mára a rákra, a halál gondolatára és az idő kihasználására szűkült. Bejárta az érzelmek teljes skáláját – a düh, szomorúság, nevetés és kétségbeesés váltogatták egymást. Családja támogatta, de ők is végigjárták a poklot saját nézőpontjukból.
Gyorsan rájött, hogy intenzív pszichológiai támogatásra lesz szüksége – akár addig, amíg el nem fogadja, mi történik vele, akár addig, amíg már nem kell aggódnia miatta. Ám amikor végre bejutott a pszichoonkológiai ellátásba, egy fiatal nővér fogadta, aki legfeljebb antidepresszánst tudott felírni, és kétheti egyszeri 50 perces beszélgetést ajánlott. Ő maga is képzett tanácsadóként úgy érezte: ez semmi ahhoz képest, amire egy haldoklónak szüksége lenne.
Ha a gerincem fájni kezd, azonnal hívhatom az orvosi vonalat. De ha órákig sírok, mert félek, hogy megbénulok, nincs kihez fordulni
– fogalmazott. Úgy érzi, 2025-ben már eleget beszélünk a mentális egészség fontosságáról – most már ideje lenne a tetteknek is.
