15. hét
Igyekszem a lehető legtermészetesebben megélni a terhességet. Persze azért vannak pillanatok, mikor fel-felmerül bennem egy-egy kérdés, melyet az orvosomnak szoktam feltenni vizitkor. De soha eddig, és remélem, ezután sem fogok pánikolni. Egyetértek az orvosommal, hogy egy női test tökéletesen fel van „szerelkezve”, készülve arra, hogy egészséges utódokat hozzon a világra. Nem szedek ultraturbósított csodavitaminokat, táplálékkiegészítőket, csak arra figyelek, hogy minél változatosabban egyek, sokat igyak, és amennyit lehet, pihenjek. Nem olvasok orvosi, és/vagy gyógyászati oldalakat a neten.
Nem kérek 4D-s ultrahangot, hogy lássam a gyerkőc arcát, és nem fizetek extra vérvételekért, amely megerősíti az amúgy is kötelező vizsgálatok eredményét, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. Egyedül az orvosomnak fizetek a látogatások után, és egyben azért, hogy ha a húgyvezetékemet hozzászorítja a növekvő méhem a medencecsonthoz, ő legyen a kórházban, és ő kezelje a problémát, mert ő ismeri az előéletemet, és engem, én benne bízom meg leginkább.
Olvastam egy cikket a Bezzeganyán a védőnők helyzetéről. Így előre jelezném, hogy nem a védőnőm személyével, sokkal inkább a „hivatalból elkövetett” kérdéseivel, és egyéb mondanivalójával nem értek egyet. Fent említettem, hogy bár nekem teljesen elegendő az orvosi „támogatás”, és nem utasítok el, sőt meghallgatok más véleményt, de ezt ne, ha lehet kérnem:
Első találkozás a védőnővel:
Na ne! Már előre várom, hogy vajon a következő találkozón mi lesz a téma. És hogy mindenki kedve jobb legyen, és a hét is kellemesen teljen, küldök egy dalt, kedves sorstársaim, én meg felkészülök, hogy mosolyogva tudjam fogadni a védőnőt.