A 32. várandós hetet egy kirándulós hétvégével ünnepeltük a férjemmel Kóspallagon. Nem annyira követtem nyomon eddig, hogy melyikek a gyerekbarát szállodák, ezt a helyet két pár és a férjem ajánlására választottam, na, meg mert szépkártyás.
Az előtérben, és több helyiségben is eléggé feltűnően kirakták, hogy három szélforgós a hotel, bármit is jelentsen ez, és nem igazán volt olyan vendég, aki baba vagy gyerek nélkül érkezett, én ilyet még nem láttam. Ehhez képest meglepődtem, hogy a szobák kb. annyira hangszigeteltek, mint egy kemping, úgyhogy egyik éjjel két oldalról is bébisírásra aludtunk el. Mondanám, hogy szokjuk a kiképzést, de ez a kisszerenád egy cseppet sem zavart minket az alvásban...
A szobák tök hangulatosak, mint egy rönkház, csupa faburkolat az egész, baromi jól néz ki! A kilátás is szép volt, de hát az már eleve nagyon jó dolog, hogy a természetben lehetünk. Amikor ezt a kiruccanást lezsíroztam pár hónapja, még egyáltalán nem fájt a keresztcsontom, ezért fel se merült bennem, hogy ne tudnék egész nap kirándulni, de szerencsére voltak ilyen döcögős bálnáknak való utak is az erdőben bőven. Semmi emelkedő, semmi patakon átugrálás, csak szép táj és egyenes út. Itt nem láttunk rókát, csak egy szuicid nyulat ütöttünk el majdnem.
Még ennél az utolsó szülés előtti kettesben nyaralásnál is sokkal izgalmasabb volt, hogy a nővérem kisbabája közben megszületett! Nem igazán volt térerő az erdőben, és bölcsen a töltőnket is otthon hagytuk, és sokszor kikapcsoltuk a telefonunkat, úgyhogy órákkal később értesültünk csak róla, de iszonyúan örültünk a hírnek!
Nagy meglepi volt, hogy a 37. héten bújt elő az unokaöcsénk, de elég jó húsban van, nem lett volna már értelme bent növögetnie tovább, teljesen tökéletes. Meg hát nem számít koraszülöttnek, jó ez így. Annyira örülök, hogy ez egy jó szülés volt végre, és olyan ügyes volt a nővérem! Semmi vagdalás, könyöklés, repesztés, indítás, és utána is békésen hármasban lehettek rengeteg ideig. A szülés másnapján meg is látogattuk őket, és nagyon jól néztek ki mindannyian!
A nővéremmel ugyanazt a kórházat, nőgyógyászt és szülésznőt választottuk anélkül, hogy összebeszéltünk volna, és ismét megnyugodtam, hogy jól döntöttünk. Bár a nőgyógyászunk most szabin volt, de a szülésznőt eddig nem ismertem, és most már érte is teljesen odavagyok. Mesélte a nővérem, hogy milyen jól ráérzett az igényeire végig, pedig előtte csak egyszer találkoztak, és a szülés után is csomót foglalkozott vele. A héten fel kellett hívnom őt, hogy fixáljak vele egy 36. heti ctg randit októberre. Még soha nem beszéltünk, ő nem látott még engem, de ahogy bemutatkoztam a telefonban, rögtön tudta, hogy ki vagyok, hogy pár napja bent volt a nővérem szülésén, és azt is tudta, hogy mi mikorra várjuk a kisfiunkat, ez elég szimpi. Nyilván nem olyan sok a testvérpár a rendelőjükben, de azért népszerűek, és baromi sok páciensük van.
Mostanában folyton meghatódok, hogy milyen jófejek az emberek. A szülésznőnek is nagyon örültem, a bkv-n az továbbra is kitart, hogy azonnal felpattan valaki, hogy átadja nekem a helyét, ha meglát, sőt, sokszor még fel se szállok, már látom a megállóban az ablakon át, hogy kiszúrtak, és állnak fel a kedvemért. Ma meg a boltban elgondolkodtam, hogy hogy fogok kipakolni a pénztárnál, és épp készültem a rendkívül szexi és nőies szumó guggolásomra, hogy kiszedegessem az árut, amikor odaugrott egy pasi, hogy felemelheti-e a kosaramat, amíg kipakolom a kajákat a futószalagra. Ezek olyan jó tapasztalatok!
Itoshii