A „The man who has it all” oldalt ajánlgatja nekem a közösségi oldal algoritmusa. Szerzője könyvet írt, Flipping patriarchy, azaz A patriarchátus megfordítása (átvitt jelentéssel kiborítása) címmel, és erre a témára van felfűzve maga az oldal témája is. Nagyon meghökkentően és viccesen fordítja ki a megszokott, férfiközpontú sztereotípiákat és a kommentelők ezt remekül tudják fokozni.
„Richardot, a férfi rendőrnőt készülök meginterjúvolni arról, milyen egyszerre apának lenni és a bűnüldözésben dolgozni. Mit kérdezzek tőle?” Kommentek: „Hogyan küzd meg annak a bűntudatával, hogy annyit távol van a gyerekeitől?” „Mit csinál, ha egy rablás közepén felhívják az iskolából, hogy a gyereke rosszul van?”
„Férfiak olyan hollywoodi filmszerepekben, amelyekben beszélniük kell – mit gondolsz?” Komment: „nem azért vannak ott, hogy szépek legyenek, meg esetleg egy-két szexjelenet kedvéért?”
Rendszeres kedves tanácsok a férfiaknak: „Jusson eszedbe mosolyogni ma is, csak pozitívan!” „Dolgozó apa vagy? A folyamatos panaszkodás helyett tanulj meg lazítani! Sokkal jóképűbb vagy vidáman!”
Folyamatos témát szolgáltat Katie és Jake, a sokáig marakodó, de mostanra elvált kétgyerekes pár, ahol Katie a sikeres, elfoglalt CEO, akinek nincs sok ideje a fiaira, Frank pedig az „alapértelmezett szülő”, aki próbál megfelelően gondoskodni a gyerekekről és egyszerre helytállni a munkában, valamint ismerkedni elvált szülőként.
Frank sokszor panaszkodik: „A barátaim szerint nem kéne aggódnom akkor, amikor a gyerekek Katie-nél vannak és ő nem ragaszkodik hozzá, hogy fogat mossanak vagy fürödjenek, szemét kaját esznek stb. A családom és barátaim szerint „amíg biztonságban vannak, nincs gond”. Velem van a baj, hogy szerintem nem elég önmagában, hogy biztonságban vannak?” Kommentek: „Talán lejjebb kéne adnod az elvárásokból, Katie biztosan megteszi, ami tőle telik.” „A nők nem férfiak, Frank. Inkább örülj, hogy hétvégenként szívesen látja őket, egy csomó elvált anya nem lenne erre kapható.” „Talán küldj velük előre megfőzött, bedobozolt egészséges ebédet, hátha megeszik. De mindenképp légy nagyon kedves, ne azt érezze Katie, hogy kritizálod!”
Máskor az elvált szülők másik tipikus konfliktusa kerül előtérbe: „Az exférjem, Frank egyre több pénzt kér tőlem, állítólag a gyerekek szükségleteire. Adjam oda szó nélkül, vagy húzzak meg itt egy határt? Azért kérdezem, mert tudjátok, milyen lágyszívű vagyok, de nem akarom, hogy hülyére vegyen.” Kommentek: „Frank egyszerűen nem tud bánni a pénzzel. A gyereknevelés egyáltalán nem kerül sokba! Ne adj neki több pénzt, nyilvánvalóan valami luxuscikkre költené, például villanyszámlára vagy vízszerelőre.” „Nem feltétlenül indokolatlan – ha alá tudja támasztani számlákkal, hogy tényleg a gyerekekre költi. De egyébként tudom, hogy a múltkor is elment sörözni a barátaival – ennyit arról, hogy szüksége van a pénzre…”
Katie új barátja is belép a képbe: „Katie elvisz engem nyaralni! Holnap indulunk, alig várom! Még sose találkoztam hozzá fogható nővel, megszervezte az egész nyaralást, tud főzni és még a ruháit is össze tudja hajtogatni! Annyira szerencsés vagyok! Egy barátom szerint ez azért van, mert fiai vannak. Mit gondoltok, lehet, hogy megkéri a kezem?” Kommentek: „Nagyon izgulok! Feltétlen gyantáztass előtte és a körmeidet is csináltasd meg, nehogy elrontsa valami apróság életed nagy pillanatát!” „A főzés és a ruhahajtogatás az egészséges párkapcsolat csúcsa, úgyhogy ez alapján biztosan ő az igazi, csak számíts arra, hogy ez az esküvő után gyorsan meg fog változni. A nők egy bentlakó házvezetőt keresnek, nem férjet!”
Sokat tudnék még idézni, de olvassatok bele. Egyszerre nagyon vicces, és küld be jó nagy gyomrosokat az olvasónak, és rendszeresen megkérdezni az ember magától: tényleg ennyire ostobák vagyunk mi mind? Ha rendkívül hülyén hangzik valami megfordított szerepekkel, akkor pont annyira hülye a helyzet alapból is, csak épp ezt már megszoktuk, nem?
Borzlány
