A Barátok közt színésznője, Nyári Dia és az x-faktoros Tóth Marci pár hete szakított, s bár egyikük sem beszél a különválás konkrét okairól, a színésznő szavaiból sok minden kiderül. Dia egy figyelmes férfira vágyik.
Több mint egy évet voltak együtt Marcival, ez elég hosszú idő. Hogyan éli meg a szakítást?
Változó, és leginkább attól függ, hogyan váltam el az illetőtől. Előfordult, hogy a fiúval még a szakítás után is tartottam a kapcsolatot. Számomra megnyugtatóbb úgy az elengedés, ha nem veszítem el azonnal, csak úgy hozta az élet, hogy már nem vagyunk szerelmesek, de ettől függetlenül mint emberre, még számíthatok rá. Marcival nehezebb volt a helyzet, mert nem igazán jól váltunk el, és ezért az én kérésemre megszakítottunk minden kapcsolatot. Gyakorlatilag nem tudom, mi van vele, és ő sem tud rólam. Így nehezebb volt, főleg az első hét, de egyre jobb és jobb lett. Most azt látom, hogy ennek is van értelme, mert így könnyebben elengedi az ember a másikat, könnyebb túllépni egy kapcsolaton.
Létezhet egy szakítás után barátság férfi és nő között?
A Marci előtti párommal, a nagy tiniszerelmemmel, akivel öt évig voltam együtt, a mai napig nagyon jó viszonyban vagyok. Ismerem a mostani kedvesét is, nagyon szimpatikus lány. Szóval a válaszom igen, létezhet barátság, de inkább csak akkor, ha a pár sok időt volt együtt és jó viszonyban váltak el, mondjuk azért, mert elmúlt a szerelem, nem például egy félrelépés miatt. Ehhez persze megfelelő érzelmi intelligencia is szükséges, le kell győzni a saját egónkat, sértettségünket, főleg annak a félnek, amelyiknek el kell fogadnia a döntést.
A szavaiból úgy érzem, hogy a Marcival való kapcsolatából ön lépett ki. Jól gondolom? Mennyire nehéz meghozni egy ilyen döntést?
Jelen esetben inkább rajtam múlt a szakítás, mint Marcin, ő talán még nem mondta volna ki. De lehet, hogy ha most őt kérdezné, ő épp az ellenkezőjét mondaná. Rémesen nehezen hozok meg ilyen nagy horderejű döntést, még az apró tárgyakhoz is erősen kötődöm. Például már most rettegek attól, hogy mi lesz velem, ha meghal a kutyám, pedig még nagyon fiatal. Annyira meg tudok szeretni élőlényeket, de még akár tárgyakat is, ezért nagyon sokszor átgondolom, mielőtt változtatok. Nem az első vagy a második probléma után szoktam azt mondani, hogy legyen vége, hanem amikor már hónapok óta nem vagyok boldog. Sokat és erősen küzdök azért, hogy helyrehozzam a dolgokat valakivel.
Mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy újra nyitott legyen egy kapcsolatra?
Ez is változó, attól is függ, hogy mennyire volt heves a kapcsolat lezárása, és persze attól is, hogy mit hoz az élet, milyen új férfival találkozik az ember. Biztosan létezik olyan srác, aki miatt én is azt mondanám, hogy nem zárkózom el, de azt gondolom, egészségesebb, ha hagyunk magunknak néhány hónapot a szakítás után, így az új kapcsolatba nem visszük magunkkal az előző érzéseit. Hacsak nem talál ránk egy óriási szerelem…
Milyen férfiban tudna ideális társra találni?
Bár még csak 21 éves vagyok, a korábbiakkal ellentétben most már nagyon vonzanak a férfias férfiak. Kinőttem már a „tinisrác” kategóriát, sokkal jobban vonz, és a női ösztönöket is az ébreszti fel, ha látom az illetőben a családfőt, a hajlandóságot a gondoskodásra. Vagy ha például azt tapasztalom, hogy minden problémát meg tud oldani, és nem nekem kell.
A férfias férfi kategóriába egy idősebb úr is beleférhet?
Általában nem szoktak tetszeni a nálam, mondjuk húsz évvel idősebb férfiak, nem tekintek rájuk partnerként, de valószínűnek tartom, hogy a következő párom idősebb lesz nálam. Az élet dönti el, hogy mennyi az a korkülönbség, amit az adott helyzetben elfogadhatónak tartok.
Mivel lehet levenni a lábáról?
Egyértelműen azzal, ha nem nekem kell vezetnem, hanem valaki határozott és céltudatos, ezeket a tulajdonságokat igazán szeretem egy férfiban. Külsőre eddig nagyon különböző férfiakkal voltam, de amit nagyon szeretek: ha valaki magas és széles vállú. Én is magas vagyok, és jó, ha a férfi mellett fel tudok venni egy magassarkút.
Mennyire könnyen esik szerelembe?
Ha valaki megfog, akkor könnyen jön a lila köd. Ilyenkor elsőre mindig megpróbálom eldönteni reálisan, hogy akkor ez most szerelem vagy csak fellángolás. Ha valakin azt érzem, hogy tökéletes számomra, akkor hamar szerelembe esem, viszont az is igaz, hogy könnyen belekötök mindenbe. Szokták mondani, hogy a kislányok mindig az édesapjukba szerelmesek, és ez rám is igaz. Jó férfimintát láttam apukámtól, számomra ő a tökéletes pasi.
Milyen a tökéletes pasi?
Apu nagyon figyelmes, és láttam, hogyan bánik anyukámmal, és ezért ez nekem is fontos egy kapcsolatban. Viszont ezt nem sokszor tapasztalom a mai világban. Egyre kevesebb olyan férfi van, amilyenek az apukáink. Ez egyrészt a kötelező sorkatonaság eltörlésének következménye, de annak is, hogy a világ átalakult, a nők átvették az élet bizonyos területein a vezető szerepet. Ha valaki nem tudja hozni apu szintjét, az rögtön feltűnik.
Ha állandóan a hibákat figyeli, akkor nem is tudja magát felhőtlenül átadni egy kapcsolatnak?
De! Annyira szeretek szeretve lenni, és én is annyira szeretek szeretni, hogy megbocsátom az illető apró hibáit. Ha azt látom, hogy tudunk együtt fejlődni, akkor nagyon hálás tudok lenni.
Pár mondattal ezelőtt azt mondta, hogy családfenntartó típusú férfit keres. Ez nagyon meglepő egy ilyen fiatal lánytól.
Pedig rendkívül családcentrikus vagyok. Ez persze nem azt jelenti, hogy az utcán azt vizslatom, vajon melyik pasi lenne alkalmas a családalapításra, hiszen arra is gondolnom kell, hogy mikor adhatom fel a munkám, illetve fontos az is, hogy meglegyen a férfi iránti bizalom. Lehet, hogy akad olyan ember, akinek egy év ismeretség után gyereket szülnék, de alapvetően inkább azt mondom, hogy alaposan meg kell ismernem a férfit, akivel családot alapítok. Éppen ezért indokolt már 21-22 évesen úgy tekinteni a szeretett férfira, hogy talán életem végéig együtt leszek vele. A szüleim is körülbelül ennyi idősen jöttek össze, és a mai napig együtt vannak.
Akkor ezért ennyire családcentrikus?
A hosszú kapcsolatokra vagyok kódolva, nem vagyok híve a futó kalandoknak. Azt hiszem az együttélés is könnyű velem, Marcival is jól megvoltunk, amikor együtt voltunk. Mind a ketten tudtunk alkalmazkodni, törekszem is erre, tanulok a másiktól. Konfliktust generálni egyáltalán nem szeretek, már csak azért sem, mert sokat dolgozom, olyan keveset vagyok otthon, hogy azt a kis időt jól szeretném eltölteni. De ha vita van, beleállok, már csak azért is, hogy legyen minél előbb vége.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
