Kinek kínosabb ez? A nézőnek, akinek telefoncsörgése megakaszt egy színdarabot, vagy a színésznek, aki Shakespeare-művet ad elő?
Hangos telefoncsörgés fojtotta bele a szót Pokorny Liába a hétvégén, a Sok hűhó semmiért című darab sajtóbemutatóján, a Centrál Színházban. Pár perccel korábban a Mészáros András által előadott monológ közben már megszólalt egyszer a készülék a nézőtéren. A színész belefűzte szövegébe a „de szép dallam” mondatot, a közönség elnevette magát, majd folytatódott az előadás. Az első sorban ülő idős hölggyel azonban valaki nagyon szeretett volna beszélni, így újratárcsázta a számát.
– Pont egy szerelmi jelenet közben szólalt meg újra a telefon. Rájöttem, nincs értelme folytatnom, a nézők úgysem hallanák, amit mondok. Leültem egy padra és vártam, körülbelül fél percig, ami a színpadon hosszú idő. A nézők közben nyüzsögtek – mesélte Lia, aki aztán olyan hangsúllyal szólalt meg, hogy mindenki értette, a tapintatlan nézőnek szánja szavait.
– Később ott folyattam a szöveget, ahol abbahagytam: Bár volnék férfi, felfalnám a szívét a piacon.
A közönség vastapssal jutalmazta a színésznőt, miközben a színfalak mögött a kollégák várták a fejleményeket.
– A néni nem aprózta el. A lehető leghangosabbra volt állítva a csengőhangja, amiben aztán sokáig gyönyörködhettünk. A színpad megállt egy pillanatra, a kollégák, Lia és Schmied Zoli megvárták a csendet és utána folytatták – meséli a darab Leonatója, azaz Papp János. Egyébként bársonyos hangján ő maga kéri meg a nézőket a függöny felgördülése előtt, hogy kapcsolják ki telefonkészülékeiket.
– A többi néző zokon vette a csörgést, és igazuk is volt. Én már nem is bosszankodtam, hanem annak örültem, hogy mindkét kolléga jól kezelte ezt a kis közjátékot – zárta a színész.
