Mielőtt elutazott volna az Eurovízióra, még elmesélte, miért töltött hat hetet kórházban, miért törte el szándékosan az ujját, és mit gondol a kapuzárási pánikról.
Mikor indul Stockholmba az Eurovízióra?
Vasárnap megyek. Freddie-ék már kint vannak, elkezdődtek a próbák. Hétfőn kezdődik a munka dandárja, kedd este kerül adásba az első elődöntő. Végigülök kilenc próbát és három komplett adást.
Elárulna egy kulisszatitkot?
Hétfőn, szerdán és pénteken az esti próbát kompletten végig kell közvetítenem, azt itthon rögzítik, és másnap az élô adással egy idôben futtatják, mert ha élő adásban bármi történik – technikai probléma, vihar, vonalszakadás – akkor azonnal be kell keverni a felvett műsort. Egyetlen országban sem maradhatnak le egy dalról sem, hogy szabályos legyen a szavazás. Egyébként a szakmai zsűri is ezek alapján pontoz. 12 adás hat nap alatt, ez egy rendkívül jól kitalált rendszer, de nagyon nagy munka.
Van még egy ilyen sokoldalú műsorvezető?
Mostanában talán nincs, régebben Vitray Tamás. Az élet hozta így. A 90-es években a Játék határok nélkül című műsorhoz sportos műsorvezetőt kerestek, így kerültem bele. Szerencsém volt, passzolt a karakteremhez, a műsor is sikeres lett, valahogy ez rajtam maradt. De tíz évig rádióztam is.
Profi sportoló volt, miért hagyta abba a kézilabdát?
A profi túlzás, de utánpótlásban komolyan csináltam. 18-19 éves koromban találtak nálam egy vérszegénységgel együtt járó betegséget, amiről azóta sem állapították meg, hogy micsoda. Pedig még a trópusi fertőzések osztályán is vizsgáltak. Fáradékony voltam, aluszékony. Hat hétig feküdtem kórházban, vizsgálgattak. Transzfúziót kaptam, aztán két hét alatt jól lettem, de eltiltottak az élsporttól. Másfél év után úgy döntöttem, elég, visszamegyek kézilabdázni. De akkor már alacsonyabb szinten játszottam. Azzal vigasztalom magam, így még több olimpiára kijutottam, mint kézilabdázóként sikerült volna.
Kinőtte a betegséget?
Soha többé nem volt semmi bajom.
Ön mondta: a cél érdekében időnként csibésznek is kell lenni. Milyen csibészségeket követett el?
A seregben többször is megfenyítettek. Egyszer éppen laktanyafogságon voltam, amikor a húgom eljegyzését tartották. Szerettem volna ott lenni, de fenyítés alatt csak egészségügyi szabadságra lehetett menni. Ezért kitaláltam, hogy törjük el az ujjam. Az egyik katonatársam, Kovács Krisztián, aki népszerű gyerekszínész volt (többek közt a Hahó, öcsi! és a Keménykalap és krumpliorr főszereplője – a szerk.), érzéstelenítőt adott az ujjamba, Nagy Csabi pedig rácsapta az ajtót. Kétszer, hogy biztosra menjünk. Így hazaengedtek.
Fogadjunk, hogy káros szenvedélye sincs!
Gimnazista koromban három hétig cigiztem, aztán elszívtam egy mentolost, amitől olyan rosszul lettem, hogy még a katonaságnál sem tudtak rászoktatni. Büdös, rossz, minek? Azóta sem gyújtottam rá.
Várja a riói olimpiát?
Érdekes lesz! Én nem utazom ki, itthon leszek mûsorvezetô. Csak a kommentátorok, riporterek mennek. Az én sportom a foci és a kézilabda nem jutott ki. Itthon is kell kommentátor, mivel közben mennek más események is, például labdarúgó-bajnokik és kupaselejtezők. Szakmailag el tudom fogadni, abból a szempontból sajnálom, hogy az olimpia körüli kavalkád óriási élmény. Két éve volt foci-világbajnokság Brazíliában, akkor voltam Rióban, a Maracana Stadionból közvetítettem a döntőt. Egyszer te mész, egyszer a másik, szakmailag pedig ez most így indokolt.
Három gyermeke közül lesz profi sportoló?
A nagy fiam a jogi egyetem mellett kézilabdázik, örömsportoló. A lányom kosarazik, a korosztályos válogatottban benne van, de mivel ő is egyetemre jár, nem tudom, hogy hosszú távon akarja-e. Szerintem neki sem ez az elsődleges célja. A kicsi viszont szeretne sportoló lenni, neki ez a célja. Tizennyolc éves, focizik, kapus.
Lehet, hogy egyszer közvetíteni fogja?
Az biztosan nem fordulhat elő, hogy valaki a saját gyerekét közvetítse, mert nem tud elvonatkoztatni. Akkor szurkoló leszel.
Betöltötte az ötvenet, egy színésznő mondta erről a minap, hogy ez már a B oldal, ahol nincsenek slágerek. Mit gondol erről?
Ez attól is függ, hogy ki mit vár el az élettől. Mikor az ember ötven lesz, elgondolkodik, hol tart, mi van hátra. Minden életkorban új célokat kell találni, nem a húszéves
kort kell visszasírni. Nem a B oldalt kell játszani, másik lemezt kell feltenni. Erről van szó!
Ilyenkor szoktak a férfiak megkergülni, lecserélik a feleségüket húsz évvel fiatalabbra és újra pelenkáznak.
Szerintem nem törvényszerű, hogy meg kell kergülni. Ha vannak kétségeid, problémáid a házasságoddal, vedd elő azt a szöveget, amit megfogadtál annak idején a pap vagy az anyakönyvvezető előtt, és gondolj bele, így éltél-e! Nem az az út, hogy cseréljük le az idősödő feleséget és az idősödő gyerekünket fiatalabbra, mert az biztosan jobb lesz. Nem akarok ítélkezni, elítélni azt, akinek így alakult az élete, mert sokféle sors van, de ne legyen már a lecserélés magától értetődő! Ne higgyük, hogy a XXI. században ez a normális. Sokkal inkább az a törvényszerű, hogy két ember fogja egymás kezét és egymást kiegészítve éli végig az életét.
