Idén lesz húszéves az RTL Klubon futó Barátok közt sorozat. Novák László már a kezdetektől fogva állandó szereplő, és az őt megszemélyesítő Tihanyi Tóth Csaba most elárulta, mi mindent köszönhet a karakterének.
Hogyan emlékszik vissza a kezdetekre?
Harmincéves voltam akkor. A színészszakszervezettől kaptam egy levelet, hogy menjek el a válogatásra, mert indul egy napi sorozat. Nem tudtuk, hogy mi ez az egész, főleg hogy abban az időben szűnt meg a Szomszédok és a Família Kft. is. A casting után pont a születésnapomon hívott fel telefonon Kalamár Tamás, a műsor főproducere, és közölte velem, hogy én leszek az egyik főszereplő. El sem tudják képzelni, mekkora öröm volt bennem!
Gondolta volna, hogy több mint húsz évig fog ez a szerep tartani?
Azt hittem, három évig tart majd, nem hittem, hogy még húsz esztendô után is erről fogok beszélni. Az indulástól kezdve egy évvel már mindenki ismert minket. Amikor csak egy-két éve ment a sorozat, és a múltról beszéltek benne a szereplők az egy fikció volt. Most, amikor nosztalgiáznak a karakterek és a múltra utalnak, már felvillan a nézőnek, hogy látta már azt a részt. Félelmetes belegondolni.
Meddig tudná még folytatni a sorozatot?
Az ember először megszokja, aztán megszereti, aztán van egy kis hullámvölgy, és megint örül ennek a folyamatos szerepnek. Addig fogjuk csinálni, amíg van néző. Bármeddig tudnám játszani Novák Lászlót.
Mit kapott Novák Lászlótól a népszerűségen kívül?
Majdnem mindent. Valahol a feleségemet is ennek köszönhetően ismertem meg. Ha nem én vagyok a Novák Laci, akkor nem hívtak volna le a Balaton Szépe zsűrielnökének, és nem figyelek fel arra a fantasztikus nőre, akivel a mai napig is együtt vagyok. Nagy szerencsém, hogy egy szeretnivaló figurát játszom, aki nem osztja meg a közönséget, így soha nem voltam utálat tárgya. Mindenki kedveli ezt a balekot.
Hogyan tudja összeegyeztetni a napi sorozattal a színpadi elfoglaltságait?
Szerencsére mindig előre megkapjuk az operettelőadások időpontjait, így egy hónappal előtte le tudjuk adni a programot. Igényel egy kis logisztikát, de bele lehet szokni. Szeretem csinálni, így sosem jelent terhet.
Úgy hallottam, hogy érdekes története van a második vezetéknevének.
Édesapám jó nevű ember volt vidéken. Úgy hívták, hogy Tóth László. Egy barátja mondta neki, hogy ha világhírű operaénekes lesz, nem élhet ezzel a névvel, mert több ezer ilyen van. Apám végül nem lett világhírű operaénekes, de imádta a Balatont csak-úgy, mint édesanyám, és felvette a Tihanyi nevet. Én pedig már ezzel a névvel születtem.
