A közönség mindig vidámnak látja, de most gyötrelmes időszakon van túl Badár Sándor: megcsappantak a bevételei, ráadásul többször is elkapta a koronavírust, és a vele járó depresszió is megkínozta.
Sokaknak már fogy a türelmük a járvány okozta bezártság miatt. Ön hogyan éli meg ezt a helyzetet?
Igazság szerint már nemcsak a türelem fogyott el, hanem minden más is. El kell viselnünk.
Ön vagy a környezetében élők nem betegedtek meg?
Én magam elkaptam többször is. Mondhatnám, hogy szerencsés voltam, mert nem kerültem kórházba, és egyik sem okozott komoly gondokat. Úgy tartom, hogy ha az ember igyekszik egészségesen élni, akkor talán szerencsésen megússza, még akkor is, ha elkapja. Persze nem vagyunk egyformák, sajnos sokan rosszul jártak. A magam optimizmusával próbáltam és próbálok jól kijönni a helyzetből.
Mikor kapta el először a vírust és milyen tüneteket okozott?
Első alkalommal tavaly májusban kaptam el. Elég zordul éltem meg. Erős fejfájással kezdődött, ehhez társult láz és köhögés, általános rosszullét és izomfájdalom. Főleg a köhögés készített ki és a tudat, hogy itthon vagyok egyedül, ha bármi bajom van, akkor nem tudom, képes leszek-e segítséget kérni. Ami még nagyon rossz hatással volt rám, az egy nagyon csúnya depresszió. Ilyenkor az embernek tényleg utolsó óra utáni pillanata van. Egy napig ebben az állapotban voltam, amikor pedig már eljött a sírógörcs is, azt gondoltam, valamit tenni kell. Felforraltam egy liter pálinkát, és törölközővel a fejemen beinhaláltam. Nem mondom, hogy kellemes volt, azt is túl kellett élni és nem állítom, hogy ez egy követendő példa, de másnapra már semmi bajom nem volt.
Jó ideje nincs lehetőség fellépésekre. Ha a megélhetése komoly veszélybe kerülne, milyen munkát vállalna?
A munka sosem szégyen, nem ragaszkodom mindenáron ahhoz, ami nincs. Sok lehetőség van, amit próbálok kiaknázni: rádiókabaré, stand-up comedy fellépések, de ha minden kötél szakadna, akkor semmilyen feszültséget nem okozna bennem, ha egy pult mögé kellene állnom dolgozni. Többször megtettem már, nagy túlélő vagyok. Amikor sehova sem hívtak, és mélypontra kerültem, akkor nemcsak vasutas voltam, hanem rovarirtó kisiparos, könyvkereskedéssel is foglalkoztam és könyvet is írtam. Nem vagyok az a típus, aki ül és várja a jószerencsét, mert az csak a legritkább esetben jön el. Mindenki ragaszkodik a kemény munkával kivívott egzisztenciájához, de nem vagyunk grófok, sem arisztokraták, hogy mindenáron ezt tegyük.
Próbálkozott streamelt előadásokkal?
Megpróbáltunk online humort teremteni több-kevesebb sikerrel, de ez egy interaktív játék, amit közönséggel lehet folytatni, visszajelzések nélkül nem megy. Nekünk előadóknak akkora érvágás volt az elmúlt egy év, hogy azt nagyon nehéz elmondani. Az is csoda, hogy a teljes színészi szakma kitartott idáig. A színészek nincsenek könnyű helyzetben, egy-két kolléga szerencsés, akinek a jó Isten megadta, hogy sorozatban játsszon, a többieknek pedig az online lehetőség jutott. Se tervezni, se megvalósítani nem lehet, sok előadás elmaradt.
Azt szokták mondani, hogy a legjobb poénokat az élet írja, de most senkivel nem történik semmi. Érzi ennek a hatását?
Igen, sivár is az ember agya és kevésbé jön az ihlet. A társaimnak vannak online előadásaik, megyeget is nekik, de úgy látszik, én egy másik kaszt tagja vagyok. Nem panasznapot akarok tartani, csak nekem valamiért hiányzik a közönség. Várom is a társaimmal a nyarat, amikor ez kiteljesedik. Emellett egyedül nagyon nehéz úgy humort varázsolni, hogy témát találjak hozzá, ráadásul a napi történéseket százféleképpen dolgozza fel mindenki. A puskapor egy kicsit vagy megázott vagy elfogyott. Az egy másik kérdés, hogy ha ennek az egésznek vége lesz, mennyi idő kell ahhoz, hogy a covidról nevetve tudjunk beszélni.
