Miklósa Erika: Azt gondoltam, ennyi idősen már rég nyugdíjas leszek
A világ minden nagy operaházának színpadán megfordult, de egy Velencei-tó melletti faluban érzi igazán jól magát. Mindent elért a pályáján, amit csak lehetett, innentől az a feladata, hogy átadja a stafétát és segítse az ifjú tehetségeket.
2021.08.31 Virtuózok sajtáj MTVA székház fotó Szabolcs László
2014 óta a Virtuózok tehetségkutató verseny zsűrielnöke. Miért ennyire fontos önnek a tehetséges fiatalok támogatása?
Ez nálam nagyon régre nyúlik vissza. Mélyen él bennem, mennyire a semmiből indultam. Szerencsére mindig volt az életemben két-három ember, aki támogatott, lelkileg, szakmailag. Amikor kezdtem ezt a pályát, nem volt ennyi lehetőség, mint ma. A tehetséggondozás sem volt előtérben. Azt viszont mindig is tudtam: ha alkalmam nyílik rá, szeretnék segíteni másoknak. Akik sok mindent elértek a pályájukon, azoknak kutyakötelességük segíteni! A tehetség nagy érték! Gondozni, ápolni kell.
Elárulja, önt kik támogatták?
Dr. Maday Lilla fedezett fel. Gregor József operaénekes és Hamari Júlia énekművész szintén nagyon sokat segítettek. Életvezetési tanácsokat is kaptam tőlük.
Gyermekként még sportolónak készült. Milyen helyet foglal el most a sport az életében?
A napokban két kedves kollégám is azt mondta, hogy bombaformában vagyok. Nagyon jólesett, még ha túloztak is. Heti négyszer járok futni, igyekszem mindent megtenni, hogy tartsam a „versenyformám”.
Nemrég egy beöltözős tévés show-műsor döntőjében is feltűnt. Világhírű operaénekesnőként ez merőben más volt, mint amilyen helyzetekben eddig láthattuk. Kísérletező típus?
A kihívásokat keresem. Ezek tartanak életben. Még a hosszú pandémiás zárás időszakában vállaltam el, hogy fellépek a műsorban. Azt hittem, sokáig nem lesznek színházak, koncertek, és nem akartam, hogy lankadjon a munkakedvem. Aztán mire elérkezett a műsor forgatása, beindult minden, egyszerre száz dolgot csináltam. Egyfolytában ingáztam, alig aludtam. Azt hittem, lábon fogok kihordani egy infarktust!
Korábban említette, hogy mindent elért már a pályáján, amit csak lehetett. Hogyan tovább?
A tehetséggondozásban fog kiteljesedni az életem. Számomra ez az igazán testhezálló feladat. Emellett tanítani szeretnék. Már most foglalkozom fiatal énekesekkel, tartok mesterkurzusokat. Örülök, ha sok fiatal van körülöttem.
Elképzelhető, hogy nem áll többet színpadra?
Amíg nem vagyok ciki a színpadon, addig nem hagyom ott! De a férjem és az „edzőm”, azaz a korrepetitorom úgyis megmondják, ha abba kell hagynom. Még egyelőre megtalálnak klassz szerepek és kihívások. Ijesztgetnek vele, hogy még 15 évig színpadon kell lennem, na, azt már nem akarom, nem is bírnám.
Miklósa Erika nélkül nehéz elképzelni az operát.
Én korábban azt gondoltam – és úgy készültem –, hogy 40 évesen nyugdíjas operaénekes leszek. Így is ráhúztam erre az elképzelésre több mint 10 évet!
Össze lehet egyeztetni ezt a hihetetlenül pörgős és intenzív életformát a családdal?
Igen, össze, már egy bizonyos ideje úgy élem az életem, hogy a család az első. A kislányom rendszeresen mondogatja is, hogy „Anya, a család az első!”, így lehetőségem sincs rá, hogy elfelejtsem.
De hamarosan lassabb tempóra kapcsol?
Én alapból ilyen vagyok. Nyugodt ember, de a vitalitás és az életszeretet hatalmas bennem. Szeretek tenni és cselekedni, ez szerintem sosem fog változni.
Na és a megérdemelt pihenés?
Számomra az a pihenés, ha otthon kiülök a kertbe, és csak úgy elvagyok. Vagy elmegyek futni. Ez felér egy-két hét nyaralással. Volt rá példa mostanság, hogy inkább visszamondtam feladatokat, mert szükségem volt néhány nap kikapcsolásra. Megpróbálom egyensúlyban tartani az életem, és ez így a jó.
