Koncz Gábor: Engem csak állva lehet majd eltemetni!

Hihetetlen, hogy 83 éves, rendkívül fiatalos. Hogy csinálja?

Az élet szeretete fiatalon tartja az embert. Mindig topon voltam. 20 éves koromban láttam először a Balatont, 22 évesen pedig több főszereppel a hátam mögött már Acapulcóban voltam filmfesztiválon. Pörgős paliként motorcsónakot vezettem, vadászni jártam és négy lovat tartottam. Mindent magam csináltam kaszkadőr nélkül. Színesen kell élni, a szürkét kiiktatva. 

Mit gondol, bizonyos szerepeket a sármja miatt kapott meg?

Nyilván a szerencsének is köszönhető. De nemcsak a külsőm számított, hanem én voltam az, aki mindent meg mert csinálni. Olyat már nem nevelnek a főiskolán, akik adja és kapja a pofont, olyanból van sok, aki lesi a verekedést. Ma a bátrakat nem, hogy nem ültetik, de még gyomként sem teremnek...

Hogy emlékszik vissza a gyerekkorára?

Háborús gyerek vagyok. Repkedett a golyó a fejem fölött, szegény anyám futott utánam és behúzott a szalmakazalba. Gyönyörű asszony volt, félt, hogy megerőszakolják, bekente magát korommal. A Rákosi-rendszerben 14 évesen láttam, amikor a nagyapám istállójából két géppisztolyos ember kivezetett három lovat, fogtam apám és nagyapám kezét, mert nézték a vasvillát. Lement a nap, de még akkor is bámultak a távolba az elrabolt lovak után. Már nem láttak semmit a sötéttől és a könnytől. Ha akkor puskát vesznek a kezükbe, forradalmárok lesznek.

Édesapja orvosnak, vagy papnak szánta. 

Apámtól tartottam, mert kemény ember volt. Amikor felvettek a főiskolára, két évig nem beszéltünk. Anyám megbocsátott, sőt össze is veszett vele, mert apám azt írta, menjek haza, aratni. Anyám azt kérdezte, a fiadat rengetegen akarják látni a moziban, te meg kaszálni viszed? Mire ő azt felelte, az élet mindennél drágább. Az élet a búza. Apám kaszáját a mai napig őrzöm.

Ki volt a legnagyobb hatással az életére?

Molnár Gyulának hívták, nekem ő volt a hős. Mindkét lába hiányzott combtőből, a háborúban levitte a gránát. De élni akart, elkötötte a csonkot a kettévágott puskaszíjjal. Egy saját maga készítette golyóscsapágyas deszkával közlekedett.

Van olyan dolog, amit nem tud megbocsátani?

Hiába vagyok keresztény, meg vallásos, nem bocsátok meg senkinek. Soha nem igényeltem, hogy mindenki szeressen. Elég, ha tizenötmillió helyett tizennégymillió szeret – de az nagyon.

Melyik pillanatot élte meg a legboldogabbnak?

Mindet. Boldog vagyok, amikor az isten megengedi, hogy felkeljek és éljek. De a legboldogabb akkor voltam, amikor megszülettek a lányaim, majd az unokáim. A legszörnyűbb viszont az, amikor szembesültem vele, hogy nekem is lehet bajom. Négy évvel ezelőtt operálták a gerincem. 

A szerelem is örömöt okoz.

Az csak úgy jött. Soha nem udvaroltam, de szépeket tudtam mondani. Nőügyek terén el voltam kényeztetve. 

16 évesen beleszeretett Galambos Erzsibe.

Amikor színész lettem, együtt játszottunk a Liliom című színdarabban. Mondtam neki, Erzsi, én olyan szerelmes voltam beléd gyerekkoromban! Azt felelte, ha elmondod valakinek, örök harag. Nem lehetett elárulni, hogy hat-hét évvel idősebb nálam.

Kossuth- és Jászai Mari-díjas, és most megkapta a Madách Imre-díjat is. Van még, amire vágyik? 

Amit el akartam érni, elértem. Nyomot hagytam magam után. Meg vagyok elégedve, nem bántam meg semmit. Az a baj, hogy mire az ember tudná az életre a megoldást, már nincs ideje megélni. Méltósággal megöregedni a legnagyobb képesség, azt hiszem, de Koncz Gabi 83 évesen is megmaradt annak a kisfiúnak, aki március 15-én a szülővárosában elszavalta a Talpra magyart.

Szobrot is avattak a tiszteletére a szülővárosában.

A szobor az út mellett van, a templom oldalában, ahol isten ráteszi a kezét a fejemre. Őriz engem és tart. Ahol nincs istenlátás, ott elvadul a nép. Semmit nem utálok jobban, mint az anarchiát.

Szokott párbeszédet folytatni a jóistennel?

Igen. Viszont soha nem imádkoztam. Vele beszélgetni kell. A jövőmről szoktam kérdezni, hogy bizakodhatok-e még. 

Foglalkoztatja az elmúlás?

Gyönyörű életem volt, most már meg is halhatok. De a koporsómra nem lehet majd földet dobálni, megrémiszt a zuhanó föld hangja. Ezért csak állva lehet eltemetni. A múltkor azon gondolkoztam éjszaka, hogy úristen, engem mennyien szeretnek, milyen szép temetésem lesz, mennyien eljönnek majd. Aztán eszembe jutott, a koronavírus miatt nem lesz ott senki, csak a három sírásó.

Úgy tudom, hisz a reinkarnációban. 

Ratkó József íróval jóban voltam, ő írta egy versében: „Anyám a föld alatt van, nem tudom, mily alakban költi föl őt az élet. Könnyű, soványka teste, nem tudom, mivé lett, bogárka, búza lett-e, vigyázok, rá ne lépjek.”