Vastag Csaba romantikus vallomása: Számomra Evelin az igazi - videóval
Vastag Csaba fiatalon vált ismertté, a diadalútját pedig az egész ország végigkísérhette. A mesésnek tűnő életében azért van olyasmi, amit megváltoztatna, ha újrakezdhetné, miközben a jelenlegi, a párjával, Evelinnel megélt boldogságát nem cserélné el semmiért. A hot! magazin interjúja.
Mi akartál lenni gyerekként?
Egészen a középiskola végéig orvos szerettem volna lenni, de végül nem ezen a területen kezdtem meg az egyetemi tanulmányaimat, mivel a biológiatanárommal nem találtuk meg a közös hangot. Végül műszaki menedzser és villamosmérnök szakra mentem. Számomra teljesen természetes volt, hogy tovább kell tanulnom, illetve ez a szüleim részéről is elvárás volt. Azonban az egyetemi éveim alatt már tudtam, hogy a zenéléssel szeretnék foglalkozni.
A családban te vagy a legidősebb testvér. Féltetted az öcséidet?
Balázs mindig is nagyon jó gyerek volt, és csak másfél évvel vagyok idősebb nála, tehát rá nem igazán kellett odafigyelni. Azonban Tomira muszáj volt vigyázni, mivel ő 10 évvel fiatalabb nálam. Ez soha nem volt teher számomra, mivel a születésétől kezdve nagyon szoros a kapcsolatunk. Emlékszem, amikor hazahozták a kórházból, rajtam aludt el először.
Mennyire akartál példát mutatni nekik?
Világéletemben egyszemélyes harcos voltam, így sokkal inkább az utat tapostam ki előttük, hogy nekik már könnyebb dolguk legyen a szüleinkkel, ha szeretnének elmenni bulizni.
Volt köztetek rivalizálás?
Korban Balázzsal vagyunk közel egymáshoz, de ő teljesen más területen érvényesült, mint én. Ebből adódóan nem volt köztünk rivalizálás. Persze ha a pszichológiai oldalát nézzük, az ő születése valószínűleg közrejátszott abban, hogy extrovertáltabb személyiség lettem, ugyanis másfél évesen azt tapasztaltam, hogy hirtelen érkezett a családba valaki, aki kisebb és több figyelmet igényel, mint én. Persze erre nehéz pontosan visszaemlékezni, de egészen biztos, hogy akkoriban volt köztünk egyfajta verseny a szüleink figyelméért.
„Jó pár évet átmulattam”
Ha újrakezdhetnéd az életedet, van olyasmi, amit másképpen csinálnál?
27-28 éves koromig nagyon sok időt elpazaroltam, amit sajnálok. Azonban ez kellett ahhoz, hogy a későbbiekben jobban tudjam értékelni az időt. Jó pár évet átmulattam, és akkoriban a zenét is elhanyagoltam. Számomra a bulizás nem feltétlenül kapcsolódik össze az örömmel.
Mindig is az a sírva vigadó típus voltam, és nem jó érzésekkel emlékszem vissza azokra az időkre. Azt gondolom, elsősorban azért jártam szórakozni, mert körülöttem mindenki ezt csinálta. Nagyon sok ivócimborám átvert, és miután felhagytam a bulizással, el is tűntek mellőlem.
A zenei pályádon volt, hogy azt érezted: kiégtél?
Mindennap meg kell kérdeznem magamtól, hogy akarom-e folytatni a zenélést. Az évek alatt több ezer koncertünk volt, nem tudok olyan országrészt mondani, ahol ne léptünk volna fel. Ez azt eredményezi, hogy a legtöbb helyre csak visszamenni tudunk. Eleinte a minőséget próbáltuk emelni azáltal, hogy már nem vállaltunk el minden felkérést, csak azokat, ahová zenekarral tudunk menni, de egy idő után már azt éreztem, hogy ebbe is belefáradtam. Jelenleg azon az állásponton vagyunk, hogy kizárólag a nagyzenekaros fellépéseket szeretnénk elvállalni. Azonban tudom, hogy ez nehéz út, amihez sok erő és kitartás kell, mivel ilyen fellépés kevesebb van egy évben.
„Biztos voltam benne, hogy Evelin az igazi”
Mivel vetted le a lábáról Evelint?
Soha nem voltam hősszerelmes típus, és semmilyen trükköt nem vetettem be, hogy meghódítsam Evelint. Pusztán csak érdekelt a személye, és a mély beszélgetések által kerültünk közel egymáshoz. Már az első percben, ahogy megláttam, biztos voltam benne, hogy számomra ő az igazi, amit megerősített az első együtt töltött óra.
Mit gondolsz, milyen apuka leszel?
Evelin szigorú – van rá esély, hogy én leszek a megengedőbb. Ennek ellenére azt gondolom, hogy nagyon oda kell majd figyelnünk arra, hogy szülőként mindketten ugyanazt az álláspontot képviseljük. A következetességre törekszem majd, mert magam is ezt láttam otthon.
Hogyan oldod majd meg, hogy ne kényeztesd el a gyerekeidet?
Nem lesz könnyű, de mindenképpen szeretném majd megtanítani nekik, hogy ők is értékeljék az anyagi javakat. Fontosnak tartom, hogy ne vegyünk meg nekik mindent, és észszerű keretek között jutalmazzuk őket.
Milyen értékeket szeretnél átadni nekik?
Mindenképpen szeretném majd megtanítani azt, hogy ha vannak álmaik, akkor azt ne engedjék el, de az is fontos, hogy reális célokat tűzzenek ki maguk elé. Persze nem könnyű megítélni, hogy mi az, ami megvalósítható és mi az, ami nem. Hiszen az én életemben is kevés esély volt rá, hogy azzal foglalkozhassak, amit szeretek.
Milyen esküvőt terveztek?
Közösek az elképzeléseink az esküvőt illetően, de rábízom magam Evelinre – ami neki tetszik, azzal én is elégedett leszek. Nem akarunk nagy felhajtást csinálni, de a neveltetésünkből adódóan mindenképpen klasszikus egyházi esküvőt szeretnénk.
„Az elvontabb dalok kevesebb embert fognak meg”
Min dolgozol most?
Jelenleg új zenei irányzattal kísérletezünk. Alapvetően rockzenekar vagyunk, de mindig is nagyon szerettem a változatosságot. Most épp olyan dalokon dolgozunk, amelyeknek a szövege nem biztos, hogy annyira közérthető lesz, mint az eddigiek. Emellett mélyebb üzeneteket szeretnénk átadni a zenével. Nem feltétlenül várunk nagy megtekintéseket, ugyanis tisztában vagyok azzal, hogy az elvontabb dalok kevesebb embert fognak meg. Mégis úgy érzem: már annyi idős vagyok, hogy nem feltétlenül kell kiszolgálnom a közízlést.
Mennyire befolyásol téged, hogy hány megtekintés érkezik a dalaidra?
Szerintem mindenki örül annak, ha sokan megnézik a videoklipjeit. Mi sajnos nagyon későn regisztráltunk a közösségimédia-oldalakra, ugyanis sokáig nem hittünk ebben. Nyilvánvalóan ebből adódóan nem is várhatom el, hogy olyan számú kattintás érkezzen a dalainkra, mint a több százezer feliratkozóval rendelkező csatornák tartalmaira. Most elsősorban az a célunk, hogy eljuttassuk az emberekhez azt, hogy mi is jelen vagyunk a videómegosztó portálon.
Vannak terveid a jövőre nézve?
Nem szoktam előre tervezni, ami a környezetem számára időnként megterhelő. Viszont én abban hiszek, hogy az adott lehetőséget kell megragadni és a pillanatból kihozni a legjobbat. Soha nem tudhatjuk biztosra, hogy mit hoz a jövő, és kár ezen előre rágódni!
