Vomberg Frigyes a magánéletéről vallott, teljesen új oldalát ismerhetjük meg
A konyhában mindig megköveteli a fegyelmet és a rendezettséget a Séfek Séfe zsűritagja, Vomberg Frigyes. Arról azonban, hogy ő milyen ember valójában, egészen keveset tudtunk.
A képernyőkön várja a nézőket a csapatával, akik Wolf András és Krausz Gábor brigádja mellett teljesítenek nap mint nap a konyhában, de ki is valójában Vomberg Frigyes? Többek között erről is mesélt a hot! magazin stábjának.
hot!: Egy séf mennyire séf otthon?
Vomberg Frigyes: Semennyire. Otthon vagy édesapa, vagy férj szerepében tündökölsz. Van ilyen, és olyan is. A mi munkamegosztásunk a feleségemmel olyan, hogy a konyha az enyém, én főzök és vásárolok.
hot!: A műsorban tiéd a piros csapat fő embere titulus. Otthon milyen „vezető” vagy?
Vomberg Frigyes: Minden családfő elolvad a gyerekeitől, mindenki, aki egy kicsit is normális, az kiszolgálja, szereti a gyerekeit. Igyekeztem mindent megtenni értük, amit lehet, és ez sikerült is.
Mondjuk azt, hogy fejlődőképes családfő vagyok.
Fejlődtem, változtam, igyekeztem megfelelni a kor kihívásainak és ez többé-kevésbé sikerült is.
hot!: A zárkózottságod miatt beszélsz ritkán a magánéletedről?
Vomberg Frigyes: Sosem akartam a családomat bevonni ebbe az életben, mivel nem tartom magam celebnek, akinek állandóan arról kellene beszámolnia, hogy mi történik velük. Ez nekem visszataszító. A gyerekeimnek van egy önálló életük, amit úgy élnek, ahogy szeretnének. Nem akarom bevonni őket ebbe, hogy ki legyenek téve olyannak, amire semmi szükség, mert megronthatja őket. Szeretném a családomat mindentől megóvni. Ami a tévés műsorral jár, megcsinálom és megteszem, de többre nem vagyok képes.
hot!: A kutyázás mellett nagy szenvedélyed a motorozás.
Vomberg Frigyes: Gyerekkori szerelem volt a kétkerekű. 13-14 évesen, a régi rendszerben kezdtem az ipart. Kis köbcentissel indítottam, és szépen haladtam a nagyobb felé. Nekem ez talán a lázadást, szabadságot, szeretetet jelenti. Amikor fújja a hajadat a szél, vagy odahúzol egy kövéret, és már ott sem vagy. Úgy gondolom, hogy a rock and roll nem egy tánc, hanem egy életérzés.
hot!: Több mint hat éve vagytok a képernyőn a séftársaiddal. Alakult ki barátság hármótok között?
Vomberg Frigyes: Andrissal (Wolf András – a szerk.) már régóta ismerjük egymást. Az egész ceremónia, ha úgy vesszük, hét éve kezdődött a tévével. Krausz Gáborral ott ismerkedtem meg. Nem egy hónapos barátság a miénk. Ha van időnk, személyesen is találkozunk, kávézunk, szoros kapcsolat alakult ki köztünk.
hot!: Van köztetek rivalizálás a verseny során?
Vomberg Frigyes: Inkább egészséges versenyszellemnek mondanám.
A séfekkel nincs köztünk rivalizálás, nem elnyomni akarom őket, hanem azt, hogy az én ételem legyen a jobb.
A Séfek Séfe sztárja egyáltalán nem játssza meg magát a képernyők előtt
hot!: A konyhafőnöki szemlélet csak a munkaterületig terjed, vagy a való életben is ilyen vagy?
Vomberg Frigyes: Ha felveszed az egyenruhád, egy másik emberré válsz. Onnantól felelsz egy csapatért, felelsz azért, hogy az ételed olyan legyen, amiért a vendég fizet. Ezt a momentumot felejti el mindenki, mert az önmegvalósítás és a tündöklés van előtte, nem pedig a vendég. Ezért vagyok én, hogy bebizonyítsam: kisfiú, nem rólad szól a történet, te csak az alkotója vagy. Ebben nincs kecmec, de amíg ezt nem érti meg valaki, addig vagy beáll a sorba, vagy elmegy. Lehet kérni háromféleképpen is, csak amikor stressz és nyomás alatt vagy, rendelések vannak, nincs lehetőség hosszasan magyarázkodni. Egyáltalán nem játszom meg magam a képernyők előtt sem. Aki beáll a sorba, azzal tudok dolgozni, és nekem az a legjobb.
hot!: Akkor pontosan milyen vagy a hétköznapokban?
Vomberg Frigyes: Nehéz megmondani, mert nem látom magam kívülről.
Minden ember angyalkának festi le magát, én nem vagyok az, de nem tudom, milyen vagyok valójában.
Szeretem a barátaimat, és mindent megteszek értük. Szívesen segítek bárkinek, ha kell. Nem vagyok pénzcentrikus, elsősorban a produktum érdekel. A magánéletemben viszonylag zárkózott vagyok, nem keresem annyira az emberi kapcsolatokat.
„Olyat akartam írni, ami nem meztelenre, de alsógatyára vetkőztet”
hot!: 2021-ben megjelent a Szakácskabátba zárva című könyved. Mi volt az inspiráció?
Vomberg Frigyes: Kerestem abban az időben az utamat. Már leforgattuk a Séfek Séfét, pont egy ráérő időszakom volt, és tartalommal akartam megtölteni. Nem szakácskönyvet akartam írni, mert azzal tele vannak a könyvesboltok polcai.
Olyat akartam írni, ami nem meztelenre, de alsógatyára vetkőztet.
Milyen egy szakács élete, milyen ez a szakma, kicsit bevezetni az olvasót, aki érdeklődik a gasztronómia iránt, hogyan lehet a semmiből eljutni valahova. Nem teljesen öncélú volt, hanem nevelési célzatú is.
hot!: Mindig is fontosnak tartottad az oktatást, a jövő nemzedékének képzését?
Vomberg Frigyes: A végzettségem szakoktató, tehát sokáig tanítottam, és nagy szeretettel csináltam. Szerintem ha valaki elér valamit, akkor kötelessége visszacsepegtetni. A nevelés fontos, mert nem megtanítani akarok valakit, hanem hozzásegíteni a tudáshoz. Jelen pillanatban azonban ezt nagyon nehéz átadni, kicsit kudarcossá is vált.
hot!: Mitől vált kudarcossá?
Vomberg Frigyes: Nagyon kevés az erre fogékony fiatal, aki elszántan odateszi magát. Ez egy nagyon konzervatív szakma, ami hierarchiára épül. Itt van egy feletted lévő, aki elmondja, mit kell csinálnod, neked pedig végre kell hajtanod. A fiatalok pedig olyan szabadgondolkodásúak, hogy nem tudnak beleállni ebbe. Azt hiszik, hogy ez egy kötöttség, és nem tudnak globálisan gondolkodni.
A hierarchiával való betagozódás a rendszerben nem akadály, ha tudod mit kell csinálni.
Ez inkább egy előrelépési lehetőség.
„Százszázalékosan már nem tudok megújulni”
hot!: Az előbb beszéltél az útkeresésről. Hogy érzed, neked sikerült megtalálni?
Vomberg Frigyes: Szerintem az ember folyamatos útkeresésben van. Amikor nem vagy annyira aktív, elértél egy kort, más a gondolkodásmódod, akkor nehezen tudod, hogy hol a helyed és mit kell csinálnod. Már nem én vagyok a célközönsége a fiataloknak vagy a befektetőknek, ez pedig egy méltóságteljes hátrafelé menet.
Magyarországon lenézik a fiatalok az idősebb generációt, de nem gondolunk abbba bele, hogy mekkora élettapasztalata van az illetőnek.
hot!: Mi az, ami hiányzott az életedből?
Vomberg Frigyes: Jobb szakács akartam lenni. Ezt nagy hiánynak tartom. Vannak a zseni és a szorgalmas szakácsok, én pedig nagyon irigylem a zseniket, mert én csak szorgalmas vagyok. Ha egy zseni nem szorgalmas, kuka. De ha megvan benne ez a kettő, akkor mindent elér az életben. Úgy érzem, hogy talán nem voltam elég zseni, ez hiányzott, hogy kicsit jobb legyek. Visszanézve, igyekeztem, elértem, amit tudtam, de lehetett volna akár több is bennem. Emiatt már nincs is bizonyítási vágyam, azt szeretném, hogy magamért szeressenek. Aki kíváncsi rám, annak ezt tudom adni, részben igen, de százszázalékosan már nem tudok megújulni.
