A 76 éves színművész egy hetet töltött a városmajori szívklinikán. Lukács Sándort szerdán engedték ki a kórházból. A Borsnak beszélt arról, hogy van most.
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas Lukács Sándor egy hetet töltött a Semmelweis Egyetem Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikáján, miután az elmúlt időszakban gyanúsan fáradtnak és gyengének érezte magát. A színész maga döntött úgy, hogy aláveti magát egy alapos orvosi kivizsgálásnak, és bár néhány hír arról szólt, hogy meg kell műteni a szívét, az operációra végül nem került sor. Úgy, ahogy az se volt igaz, hogy sokkolni kellett a szívét, hogy megússza a beavatkozást.
Lukács november 1-jén, szerdán hagyhatta el a budai intézményt, a felesége, Mari jött érte, hogy hazavigye. A Vígszínház művésze a Borsnak elárulta, hogy a szívritmusát gyógyszeres kezeléssel sikerült visszaállítani, igaz, még nem lehet teljesen nyugodt!
Szerdán engedtek ki a kórházból, műteni nem kellett, csak gyógyszereket kaptam.
Még pihennem kell, de alig várom, hogy visszatérjek a színpadra, hiszen számos szép művészi kihívás vár rám, igaz, ez még kicsit odébb van − kezdte a Borsnak Lukács.
A színésznek vasárnap kell visszamennie a szívklinikára, ahol egy nagyon fontos vizsgálat vár rá. Aznap dől el ugyanis, hogy be kell-e ültetni a szívébe egy úgynevezett sztent, vagyis egy olyan hálós szerkezetű eszközt, amivel az elmeszesedett eret tágítják.
− Bizakodó vagyok a vasárnapi vizsgálattal kapcsolatban, ugyanakkor bármit mondanak az orvosok, én elfogadom − összegezte gondolatait a népszerű színművész.
Bár Lukács Sándor egy hetet töltött most a klinikán, a 76. születésnapján túl is árad belőle a lelkesedés és az élet szeretete, ami sok nehézségen átsegíti.
− Közhely, de nálam valóban működik, hogy a temperamentum, az indulat és a kreativitás nem korfüggő, sőt. Amellett, hogy odafigyelek az egészségemre, rendszeresen teniszezek, és ami a legfontosabb: a fiatalokkal szinte baráti viszonyban vagyunk, tegeződünk, és, ha úgy adódik, próba után leülünk egy jót beszélgetni − mesélte a Borsnak Lukács még 2014-ben.