Jákob Zoli: Nincs Isten komplexusom, nem hiszem, hogy halhatatlan vagyok
Csak pár betű az eltérés, de nagyon lényeges a jelentések közti mondanivaló. A pénz valóban nem boldogít, de hogy bolondít az szinte bizonyos.
Erre ékes bizonyítékul szolgálnak azok az egykori szupergazdagok, akik tavaly nyáron a Titán névre keresztelt tengertalajáron igyekeztek a Titanic roncsaihoz. A kalandért 85 millió forintnak megfelelő dollárt perkáltak le, de ennél jóval nagyobb árat fizettek, hiszen az Atlanti-óceán fenekén lelték halálukat. De ide sorolhatjuk a több tíz millió kemény valutáért űrturistáskodó szupergazdagokat is, akik nem elhivatottságból, sokkal inkább kalandvágyból kísértik a sorsot és megemlíthetjük a Magyar Telenor három éve helikopter balesetben elhunyt többségi tulajdonosát Petr Kellert is. Számára az extrém síelés adta meg a vágyott adrenalint. Akkor is ennek a szenvedélyének hódolt, amikor gépével lezuhant egy alaszkai gleccser közelében.
„Feltehetően azt érzik, hogy sebezhetetlenek”
A Bors megkérdezte Jákob Zoltánt, hazánk 39. leggazdagabb emberét, hogy nála hol a határ, ha azt érzi adrenalinfröccsre van szüksége.
Jól ismerem a kisördögöt, aki ezeket suttogja egy gazdag ember fülébe: Meg tudod csinálni! Lehetsz te az első! Törhetsz te a legmagasabbra, vagy merülhetsz a legmélyebbre!
– Szerencsésnek érzem magam, hogy engem nem ért el és gyűrt maga alá az a fajta Isten komplexus, ami azoknál az embereknél alakul ki, akik extrém módon sikeresek és nem találkoztak soha a kudarcélménnyel. Ők feltehetően azt érzik, hogy sebezhetetlenek és hallhatatlanok, ezért mennek el folyton a falig, majd át is másznak rajta – kezdte lapunknak a magyar milliárdos, aki szintén elment a falig, de az ő határai jóval közelebb voltak, mint az óceán mélye, vagy éppen a jeges gleccserekre vágyó „kollégáié”.
„Elértem a határaimat”
– Nálam ott van vége egy kalandnak, hogy esetleg könnyű sérüléseket szerezhetek. Ilyen például a cápákkal úszás, ahol benne volt a pakliban, hogy az egyik fenevad kevésbé örül a jelenlétemnek, vagy éppen ebédnek néz, de ott voltak velem a képzett és felkészült szakemberek, akik minden eshetőségre felkészültek. Illetve ültem kifejlett tigris mellett, aki meg is csapott a farkával. Ennél tovább nem merészkednék, vagyis mondhatom, hogy elértem a határaimat – tette hozzá Zoli, aki minden túlzó extrémitást fölösleges kockázatként értékel, így biztos abban is, hogy soha nem vált majd jegyet a csillagokba sem.
