Amíg bent volt a börtönben, csak néha-néha váltott üzenetet a trombitaművész a zenekarvezetőjével. Lagzi Lajcsi és jó barátja másfél évig nem is láthatták egymást, de most végre újra találkoztak. Lagzi Laci az elsők közt látogatta meg a zenészt boldogasszonypusztai birtokán.
Több mint négyszáz nap után, július elsején hagyta el a börtönt Galambos Lajos, két fia várta a kapu előtt, ők vitték haza. Lagzi Lajcsi alig várta, hogy újra otthonában legyen, és magához ölelhesse családtagjait és barátait. Elsők közt hívta fel jó barátját, Kozelka Lászlót, akivel több mint 20 éves véd- és dacszövetség köti össze. Lagzi Lacival, aki egyben a zenekarvezetője is volt, amíg bent volt, csak nagyon ritkán váltottak üzenetet, de a minap a várva várt találkozóra is sor került.
Az ország trombitása számára véget ért a majd a 14 hónapja kezdődött rémálom, végre újra otthon, boldogasszonypusztai birtokán van. Lagzi Lajcsi reintegráziós őrizetben van, de végre találkozhat szeretteivel, barátaival. Zenekarvezetője, aki egyben nagyon jó barátja is, elsők között látogathatta meg.
– Nagyon vártam a találkozást, mert bevallom férfiasan, nagyon hiányzott – kezdte a Borsnak Kozelka Lagzi Laci.
Mielőtt be kellett mennie, előtte négy napon keresztül minden nap tudtunk néhány órát együtt lenni, de aztán másfél évig nem találkoztunk. Néha üzentem neki, olyankor visszaüzent, de semmi több. De múlt héten végre megtörtént a nagy újra találkozás, mindketten meghatódtunk, én meg is könnyeztem. Nem hiába, több mint 20 éves a barátságunk, tudtam, hogy ugyanott tudjuk folytatni, ahol abbahagytuk, és így is volt.
A zenekarvezető azt mondja, hogy látszik a trombitaművészen, hogy nagyon erős, hamar össze fogja magát szedni.
– Szerencsére azt látom rajta, amit mindig is, hogy nagyon erős. Mindig mindenhez pozitívan áll, mindenből ki kell hozni a legjobbat.
Azt látom rajta, hogy átértékelt dolgokat, nincs megtörve! Persze, megviselte, de csakis előre néz, mindig is ezt hangoztatta, ezt mondta nekem is, amikor hullámvölgyben voltam, hogy Lacikám, csakis előre szabad tekinteni, hátra sosem. Ami megtörtént, azt már nem lehet megváltoztatni.
És igaza van, és most is így áll hozzá, szeretne felállni, és tudom, sikerülni is fog neki. Az biztos, ha bármiben tudok segíteni neki, akkor itt vagyok, de ismerem, egyedül is képes lesz rá!