Zalatnay Cini: Legyen hungarikum a Táncdalfesztivál
Hungarikumból szerencsére Dunát lehet rekeszteni, hiszen szinte bármi lehet az, ami maga nemében egyedülálló és egyben világhírnévre érdemes. Zalatnay Cini most szeretné bővíteni a sort egy olyan kulturális örökséggel, ami egész sor legendás zenésznek és előadónak biztosított ugródeszkát a sikerhez vezető úton.
1966-ban javában tombolt a hidegháború, az oroszok már nemcsak a spájzban, de a mindennapjainkban is jelen voltak és Magyarország volt a keleti blokk „legvidámabb barakkja”. Ha már így volt, a kádári puha diktatúra megengedte, hogy elinduljon hódító útjára a Táncdalfesztivál. Hogy a dalverseny egyfajta politikai manőver volt, amivel a nép figyelmét igyekeztek elterelni arról, amire jobb, de legalábbis ajánlott volt nem figyelni? Ez így igaz! De akkor sem lehet elvenni „tőle”, hogy sok-sok éven át volt iránymutató, tartóoszlopa a honi könnyűzenének. Miért is ne lehetne tehát hungarikum? Ezt a kérdést tette fel magának Zalatnay Cini, aki úgy döntött, neki is fut, és megpróbálja elérni, hogy a Száztagú Cigányzenekar, a füredi Anna-bál, az Operett, az egri bor és a téliszalámi mellett, helyet kapjon a Táncdalfesztivál is.
„Megérdemelné a kitüntetett figyelmet...”
– Ha valami, akkor a Táncdalfesztivál biztosan megérdemelné, hogy beemeljék a hungarikumok sorába. Ez a gondolat fogalmazódott meg bennem nemrégiben, amikor pár héttel ezelőtt újranéztem a legelsőt, ahol a Hol jár az eszem? című slágerrel második helyezést értem el, majd az egy évvel későbbit, amit megnyertem a Nem várok holnapiggal.
Azok, akik még emlékeznek a műsorsorozat sikerére, pontosan tudják, miért hiszem, hogy megérdemelné ezt a kitüntetett figyelmet.
Akik pedig csak hírből ismerik, azoknak csak annyit mondanék, hogy a legnagyobb hazai előadók, legnagyobb slágerei egytől egyig ott mutatkoztak be versenydalként, és az azóta született generációk is kívülről fújják őket – kezdte a Borsnak Zalatnay Cini, aki tovább sorolta érveit az ötlete mellett.
(Fotó: Zalatnay Sarolta)
Hárommillió szavazat érkezett Zalatnay Cini dalára
– Egészen hihetetlen volt a Táncdalfesztiválok összetartó ereje, és óriási lökést is adott a magyar popzenének, hiszen a szerzők ontották magukból azokat az örök érvényű nótákat, melyek ma is hídként szolgálnak a generációk között. Ki merem jelenteni, hogy ez a műsor maga volt a teremtő erő, hiszen Koncz Zsuzsától, Kovács Katin át Aradszky Lászlóig mindenkit ezen keresztül ismert meg az ország. Emlékszem, 1967-ben a győztes dalomra három millió kézzel megírt szavazat érkezett postán. Gondoljunk bele, micsoda erő volt a Táncdalfesztiválokban, ha ennyi embert vett rá arra, hogy levelet írjon, borítékot címezzen, és elmenjen a postára, és fizessen azért, hogy eljusson a TV-hez! Magyar dalok szóltak a magyar emberekhez, ráadásul, ha jól tudom, a maga nemében világelső és műfajteremtő is volt ez a gigabuli. Nagyon szeretném, ha azok, akiknek módjukban áll hungarikummá tenni valamit, meghallanák ezt az alulról építkező kezdeményezést, amit már most több ismert zenész támogat – tette hozzá az énekesnő.
