Nagy Feró: Megvan még a reggeli merevedés, csak átköltözött a derekamba
Ha valakivel, akkor a Beatrice alapító frontemberével lehet és kell is beszélni a rock konzerváló hatásairól. Ezért is nem vártunk addig, amíg Nagy Feró betölti a 80-at. Nekünk bőven elég, hogy megérkezett nyolcadik X előszobájába. A Bors egy picit szemtelen, de annál mókásabb beszélgetésre hívta a 79 éves élő legendát, és ő vette a lapot, sőt tromfolt is, nem egyszer.
Nagy Feró a róla szóló anekdoták szerint volt már minden, csak éppen akasztott ember nem, bár annak idején az átkosban ettől sem állt túl messze. A Beatrice, Kossuth-díjas frontembere kedden ünnepli 79. születésnapját, vagyis dehogy ünnepli, inkább csak elviseli és tudomásul veszi. Nem siratja amilye nincs, és nem játssza a kortalan amorózót sem. Ahogyan azon sem agyal túl sokáig, hogy mit válaszoljon a sablon kérdésre: Mik a korral érkező szépségek?
Nagy Feró: „Ha valamikre, akkor erre nekem nincs időm”
– A koromnak semmiféle szépsége nincsen, vagyis én egyet sem tudok mondani.
Hallottam már én is, hogy minden kornak megvannak a szépségei, de hatvan év felett már csak hazugságokat tudtak mondani nekem, amiket én már nem ismételnék meg, ha nem haragszol.
Ha valamikre, akkor erre nekem nincs időm és szerintem neked sem, szóval haladjunk – kezdte mímelt szigorral a hangjában Nagy Feró, aki úgy döntött elébe megy egy logikus, ugyanakkor kényes kérdésnek, amit egyébként mi nem biztos, hogy feltettünk volna neki. De ő a Nagy Feró, aki világ életében önjáró volt, és aki soha nem ment a szomszédba egy kis őszinteségért vagy öniróniáért.
„A zene örök, a másik pedig...”
– Lehetnék az a rocker, aki a 80 előszobájában még arról hadovál, hogy mekkora lepedőakrobata, de én inkább az a rocker lettem, aki zenél és új lemezt készít. Szerintem ez mindenkinek jobb. Egyrészt senkinek nem kell elképzelnie, ahogy… Másrészt a zene örök, a másik pedig… Maradjunk annyiban, hogy megvan még a reggeli merevedés, csak átköltözött a derekamba! Ezzel pedig ezt a témát el is engedhetjük, mert nincs ebben se több, se kevesebb – hadarta el egy levegővel a születésnapos Nagy Feró, aki miután letudta a korához kapcsolódó „kötelező” köröket, rátért arra, ami igazán fontos neki, vagyis a Beatricére és persze a rockra, ami addig dől majd belőle, amíg képes levegőt venni.
Nagy Feró és Csillag Endre, megmutatták, hogy a lenyugvó napnak is van ereje
– Van még bennem és bennük kraft, amit vastagon bizonyítottunk is az új lemezünkkel, ami nem véletlenül és nem tévedésből kapta a Beatrice legendája címet. Lehetnék szerény, de nincs mire.
Csillag Endre barátommal összedugtuk a fejünket és „vén rókaként” olyat pakoltunk le az asztalra, hogy attól az ész megáll.
Jó, legyen! Visszatérek még egy gondolatnyira az előző témakörhöz. A lenyugvó napnak is van ereje... – nevetett ismét az élő rocklegenda, majd folytatta. – Az volt a titkos célom, célunk, hogy ezzel a lemezzel megmutassuk, a rock valóban kortalan és két öreg, vagy öregedő csóka is képes nagy meglepetést okozni. Szerintem igenis hatalmas dolog, hogy mi nyuggerek leültünk és kipattintott egy fasza kis albumot. Elérhetetlen magasságokban már nem gondolkodom, de teszem a dolgom és ez bőven elég – tette hozzá lendületesen Nagy Feró születésnapja alkalmából, akit végezetül arra kértünk, hogy keressen olyan pontokat a finoman szólva is kalandosra sikerült életében, ahová ha visszatérhetne, más útra lépne. Természetesen nem lepődtünk a válaszán.
Nagy Feró: „Iszonyú szerencsém volt, hogy nem magamra hallgattam”
– Képzeld el, hogy tényleg sehol nem választanék más utat! Az én életemet a kényszerhelyzetek vitték előre és általában a kevesebb rosszat választottam, ha elágazáshoz értem. Igen, néha meg kellett alkudnom a sorssal, de kinek nem?
Inkább olyan sorsfordító emlékek jutnak eszembe, amikor valamit nagyon nem akartam, de végül kisült belőle valami igazán jó történet.
Ilyen például az István a király rockopera. Úgy ódzkodtam tőle, mint ördög a tömjénfüsttől. Valahogy gyanús volt az egész és már azon agyaltam, hogy majd hogyan jelentek beteget a premier előtt, de végül akkor és ott nem egy, hanem több legenda is született. Hatalmas meglepetés volt számomra az a siker és ma már azt gondolom, hülye lettem volna kihagyni – idézte fel a legendás rockopera mindent elsöprő sikerét a Beatrice frontembere, akinek eszébe jutott még egy útelágazás, ahol magától rosszul döntött volna, de…
– És ha már így szóba kerültek a nem várt, de sorsfordító dolgok, mesélek neked a Bikiniről. Arról, amiből lén kikerültem és ami már D. Nagy Lajos barátom tett legendássá. Annak idején jött egy felkérés, hogy írjak dalokat a készülő lemezre, de nekem eszem ágában sem volt. Aztán jött a Trunkos Andris, hogy a hanglemezgyár ragaszkodik hozzám. Végül adtam egy ajánlatot.
1985-ben 100 ezer forintot kértem azért, hogy egyáltalán megemeljem a tollam és gondolkodni kezdjek.
Szinte biztos voltam benne, hogy elküldenek a pokolba, de jött a válasz, hogy rendben van. Ráadásul ötvenet azonnal adtak kézbe. Egy doboz cigim sem volt, szóval igent mondtam. A többi pedig már történelem. Itt is iszonyú szerencsém volt, hogy nem magamra hallgattam. Hiszen itt is csak azt bánhatnám, amit nem tettem és nem azt, amit igen… – tette hozzá a mindegy is hány éves Nagy Feró.
