“Mondd, te mit viszel magaddal…” címmel mini interjúsorozat indul a tragikusan fiatalon elhunyt tehetség emlékére, melyben neves művészek emlékeznek a színésznőre. Tompos Kátya varázslatos személyisége a csodálatos Básti Juliban is mély nyomokat hagyott.
– Megkezdjük “Mondd, te mit viszel magaddal…” mini interjúsorozatunkat, melyben neves művészek emlékeznek Kátyára. Mi kérdeztünk, ők pedig válaszoltak! – hirdeti Tompos Kátya színész-énekesnő hivatalos Facebook-oldala, ahonnan azt is megtudhattuk, hogy az első emlékező a Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színművésznő, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, Básti Juli lett.
A színésznő egy súlyos betegség következtében mindössze 41 évesen hunyt el. Kátya sokáig teljes titokban tartotta azt, hogy nem egészséges, mert nem szerette volna megosztani a nagyközönséggel ezt az intim információt. A kezelése azonban (a Jászai Mari-díjas színésznő egy ritka, daganatos betegségben szenvedett) olyan sok pénzt emésztett fel, hogy végül a családja és a barátai meggyőzték arról, hogy muszáj lesz segítséget kérnie... Bár 2024 májusában az ország egy emberként fogott össze, sajnos már késő volt. A szervezete feladta a harcot.
A színésznő hivatalos Facebook-oldala ma is aktív, a barátai ugyanis nem szeretnék, ha feledésbe kerülne egy ilyen csillogóan tehetséges, szerethető művész emléke. Épp ezért újabb és újabb ötletekkel rukkolnak elő, melyeknek egyetlen célja van, beszéljünk Kátyáról! A szervezők most egy interjúsorozatban szólaltatják meg azokat a szintén kivételes művészeket, akik együtt játszottak a fiatal színésznővel. Elsőként Básti Julit kérdezték:
– Juli, mondd, te mit viszel magaddal Kátyából?
Az elementáris tehetségét, finomságát, szépségét, érzékenységét, humorát, a zárkózottságát, a hülyéskedéseit a próbákon, a váratlanságát, a pontos és okos kérdéseit, a kristálytiszta tekintetét. Azt, hogy ezt az emberfeletti megpróbáltatást milyen erővel csinálta végig. És a nevét, amit mindig öröm volt kimondani, hogy: Kátya.
– Szerinted Kátya mit vitt magával belőled?
Remélem érezte, hogy szeretem, és amennyire tőlem telik, gondoskodom róla.