Ősi mesterségek a Fertő-tájon Világörökség nap május 21-én (X)

„Olyan sok szép hely van Magyarországon! Ajánlhatnám akár Veszprémet, Sopront, Egert vagy éppen gyönyörű Ninivénket, Budapestet is. Ám én mégis a szülőfalumnál, Hegykőnél maradnék. Itt találkozik az Alpok-alja a Kisalfölddel, itt van a Soproni-hegy a kilátóval, a Kőszegi-hegy, a Lajta lankái, a Fertő-tó vagy éppen Fertőszéplak és Hegykő között a kiserdő, amit mi csak Ereszténynek hívunk. Ez az én szülőhazám. Itt kereszteltek meg, itt vannak eltemetve a szüleim, itt élnek még gyermekkori barátaim, itt lettem ember.”

„A legnagyobb magyar testvérének leszármazottjaként, rendszeresen fordulok meg Nagycenken. Jó látni, hogy Széchenyi István szellemét, maradandó alkotó munkásságát ennyire tiszteletben tartják az országban. Örülök, hogy a Világörökség nap keretén belül megmutathatjuk az érdeklődőknek felmenőim örökségét, Nagycenk csodás kastélyát, a Hársfasort, a lovardát. Büszke vagyok rá, hogy ebben én is részt vehetek.”

„Olimpiai bajnokként több helyen megfordultam a világban, de Soproni születésűként büszke vagyok arra, hogy egy ilyen szép tájon, műemlékekben gazdag környezetben, mint Sopron és a Fertő-táj, élhetek és nőhetnek fel gyermekeim. Szeretném, ha ők is megismernék alaposabban a tájat, hiszen úgy gondolom, hogy az UNESCO-tól kiérdemelten kapta meg 15évvel ezelőtt a világörökségi címet.”

„Az egész csapat itt nőtt fel a taj és a környezet velünk változott, de van ami örök, a Fertő tó, az Erdők és a csodás táj.

Mindig is szerettünk itt élni, és nem is vágyunk máshova. Magyarország egyik legszebb vidékén élünk, és nagyon büszkék vagyunk rá, hogy itt születtünk, és Soproniak, Nagycenkiek vagyunk. Leírhatatlan a látvány, az évszakok változása, és hogy ennyi minden van körülöttünk, ami lehetővé teszi, hogy a szabadban töltsük el a pihenésre szánt időnket. Hegyek, völgyek, dombok, tavak minden van ami ahhoz kell hogy szépet és jót láthassuk és felhívjuk mindenki figyelmét arra, hogy védjük meg az értékeinket, mert gyermekeinknek is meg kell őriznünk a csodást.”

A Fertő-táj Magyarország egyik legelragadóbb területe, számomra nem csak a külső adottságai jelentik szépségét, hanem érzelmi kötődéssel látom a vidéket. Fertő parti lakosként, a táj kulturális és gazdasági szereplőjének tartom magamat, hiszen Fertőboz és Balf is jelentősen képviselteti magát az életemben. Sportolói pályafutásom során a Fertő táj egyik meghatározó területén, Balfon éltem, amely nem csak a lakhelyemül szolgált, hanem a település kulturális, gasztronómiai életében is aktívan részt vettem, mint a Balfi Egyesület aktív résztvevője, a Balfi Halászcsárda egyik vezetője. Sportolóként a profi pályafutásom a településen kezdődött, hiszen első profi ökölvívó mérkőzésemre Balfon került sor a Balfi Szüreti napok keretén belül. Akkor még nem tudtam, hogy a karrierem világbajnoki győzelemmel is megpecsételhetem. A táj és a környezet nagy hatással van rám a mai napig, hiszen a kultúrája, gasztronómiája, borászata, természeti értékei visszahúznak a vidékre, barátaimat gyakran invitálom a Fertő táj világörökségi értékeinek megismerésére. A Fertő táj méltón viseli a Világörökség elnevezést, amely a kultúra és a természet integrációja. A Fertő part területei egyre népszerűbbek országos szinten és külföldön egyaránt, de ismertségének terjesztését kiemelt területként érdemes kezelni. Számomra jelentős, mint az egészség, a sport hírnöke, hogy a Fertő parton biciklis útvonal kialakítására került sor, amely a sportolás, a gasztronómia, a természet összhangját teremti meg az útvonalon található vendéglátók jóvoltából, valamint az útvonal a Fertő tájat mutatja be közvetlenül, amelyen keresztül mehet a látogató. Másik vonzó idegenforgalmi alkotórészei a vidéknek azok a kultúrprogramok, amelyek az átmenő vendégeket maradásra bírják, hiszen a Fertő táj kulturális programjai egyedülálló környezetet biztosítanak, mint pl. a Fertődi kastély vagy Fertőmeggyesen a víziszínpad, amelynek háttere maga a Fertő tó. Megtisztelő számomra, hogy részese lehetek a Fertő táj Világörökség értékeinek népszerűsítésének, megismertetésének, amellyel szeretném a Világörökség megóvására és fenntartására is felhívni a figyelmet.

Amikor megkaptam ezt a megtisztelő felkérést, hogy a Fertő-táj népszerűsítésében vegyek részt, az ötlet gazdái sem gondolhatták, hogy mennyire „betaláltak” nálam.
Van már néhány év mögöttem, láttam ezt-azt, részt vettem már számtalan jó ügy kapcsán toborzó táncokban is. Közszereplőként az ember életének meghatározó állomásaival meg már a nagyközönség is találkozhatott, ha máshol nem is, az újságok hasábjain biztos. Hogy....
A Balatonnál van egy kis falu a tóparton, Szigliget, amely az életem központi terét alkotja. Vagy, hogy mennyire fontos hely számomra Comó, a csodás kis olasz város a tóparton. Hogy számomra a kiegyensúlyozott élet egyetlen kritériuma a víz közelsége.
Csak egy véletlen hogy a víz mindig is meghatározó szerepet tölt be az életemben? – Nem hiszem.
Fertőszéplakon, egy kis tóparti, norvégmintás faluban születtem, otthon a szüleim házában – nem éppen, ahogy szokás volt, „tucatként” kórházban. Így már a kezdet is eléggé izgalmasra sikeredett.
Rólam elsőre, általában a tömegtől való különállás, a megszokottól eltérő út keresése, jut eszébe sokaknak. Meg persze, hogy a „szép” összes változatának bűvöletében élem a minden napokat. Hiszem, hogy a kiindulási helynek, – nomen est omen – Fertőszéplaknak köszönhetem mindezt. Hogy milyen viszonyban kell lennie az embernek a szülőhelyével? – Nem tudom.
Egy azonban biztos: akárhányszor igazolnom kell magam „hogy én vagyok én”, számomra egy fontos üzenet a második sorban rejlik – születési helye: Fertőszéplak.
Akárhányszor kimondom, hogy „Fertőszéplak”, körbe rajzolódik és szemem előtt látom a helyet, ahol életem első éveinek legfontosabb és egyben legmeghatározóbb történéseit élhettem át. Az üvegverandás ház, ahol születtem; a kert végében lévő grófi magtáram, ahová az összes titkomat rejtettem – persze, később néhányat sikerült kifecsegnem –; a bolt a kocsma mellett a főtéren, amit apám vezetett; a templom a dombon Bönöczk plébános úrral, a vasárnapi misék a fekete kendős, nagyszoknyás nénikkel, meg a kicsípett, fehéringes, mellényes, csizmás, bajuszos, kalapos bácsikkal; a lápos terület a réten, ahol az első nyilak készültek; arcok, fények, színek, illatok.
Mind ezek mellett, maga a Fertő-táj az életem egy szelete: a Fertő-tó zöld és piros csíkos határsávi engedélye, amely a lehetőségeket képviselte, hisz a túlparton ott volt az álom „nyugat” – rágógumi, Coca-Cola, szép nagy hajók, na meg persze a rokonok Mörbischen.
Számomra ezek mind egyet jelentenek: Bárhol is élhetek, bármivel is foglalkozhatok, én itt születtem, ide tartozom.
És ezt nekem nagyon jó leírni!

Erre a kérdésre nekem két válaszom van: itthon és otthon. Az „itthon” Budapest, a férjem és a kisfiam, a barátaim, a munkám, a nyüzsgés. Az „otthon” pedig Fertőd-Süttör, ahol felnőttem, a családom, az emlékeim, a megnyugvás. A zongoraszó az Esterházy-kastélyban, a szürkemarha-csorda az út mentén, a ködbe vesző vagy napfényben csillogó Fertő-tó, a szőlőtőkék a domboldalon, az ismerős zajok és illatok. Innen indultam és mindig jó ide hazajönnöm.

Nagy öröm számunkra, hogy részesei lehetünk a „Fertő-táj Világörökség nap” védnökeként,a csodálatos, ezerszínű a varázslatos múltat, jelent, jövőt megjelenítő programoknak. ÖRÖM és ÜRÖM-egyszerre, ahogy mondani „szokják!”
Ritkán beszélgetünk arról ÉDESJÓLAJOSOMMAL, hogy milyen gyorsan rohannak az évek, és hogy milyen jó lenne, ha egy-két évtizeddel egy-egy napra fiatalabbak lehetnénk, ... bár úgy is, szinte esélytelen..., de most megpróbáljuk, és sok szívet melengető emlékkel térünk Haza. Nagy szeretettel, kívánjuk Önöknek is, köszönettel, a MEGÁLMODÓKNAK, a LÉTREHOZÓKNAK!