Hidegből a csúcsra: A huszadik század legjobb magyar kézilabdázójának választott játékos Rómáig futott volna örömében, amikor a válogatottba hívták, és azt sem bánta, amikor egy évig nem játszhatott. Interjú Sterbinszky Amáliával.
Lassan negyven év telt el a legendás BEK-győzelem óta. Gyakran eszébe jut?
Furcsa kettősség van bennem a kézilabdával kapcsolatban – mondja az elmúlt évszázad legjobb magyar női kézilabdázójának választott Sterbinszky Amália –, mert olyan régen volt, hogy néha csak hitetlenkedve kérdezem magamtól: tényleg játszottam? Közben meg beugranak pillanatok, érzések, edzések, mondjuk, ahogyan felemelkedtem lőni. Ezek az emlékek csak úgy akaratlanul bukkannak fel.
Népsport
Népsport magazin kéthetente szerdán a Borsban - keresse az újságárusnál!
Olvasson kényelmesen: fizessen elő a Borsra!
Melyek a legemlékezetesebbek?
Nehéz kiemelni valamit, mert érzések, hangulatok futnak át rajtam, de persze sokszor beugrik, ahogyan dobogóra állunk valamelyik világversenyen, a BEK-győzelem, netán gólok, amelyek különlegesnek számítottak, mert nem sima felugrásból vagy betörésből szereztem. Visszagondolva olyan természetesnek tűnt, hogy a mérkőzés elejétől a végéig játszottam, gólokat szereztem.
A teljes cikket keresse az Úton vagyok magazinban!
