Hiába hozta ki a maximumot, és lett ezüstérmes a Videotonnal, Horváth Ferencnek távoznia kellett a klubtól. Az edző nem haragszik senkire, de leforrázva érzi magát.
Habár októberben a hetedik helyen vette át a Videotont, s végül bravúrral a második, európai kupaindulást érő pozícióba vezette a csapatot Horváth Ferenc, a fehérvári klub meglepő módon mégsem hosszabbította meg határozott idejű szerződését.
– Olyan érzés volt a szakítás, mint amikor egy rokonodról tudod, hogy halálos beteg, hamarosan bekövetkezik a tragédia, ám amikor megtörténik, mégis nagyon megvisel – élt egy érzékletes hasonlattal Horváth, aki szerint akkor sem maradhatott volna, ha a Vidivel megnyeri a Magyar Kupát.
– Elégedett vagyok, mert az ezüstérem megszerzésével a maximumot sikerült kihoznom a csapatból. Nem haragszom senkire, ám egyértelmű, jelenleg a magyar edzők nincsenek itthon megbecsülve. Például Szerbiában egy szerb edzőnek ilyen eredmény után biztosan nem kellett volna távoznia. Nem foglalkozom a nemzetiségekkel, mert szerintem csak jó és rossz edző létezik, de tény, hogy a két kieső NB I-es csapatnál külföldi szakember dolgozott...
