Nem kell megijedni, Pintér Attila csak a sikerek ünneplésekor ölti magára az érzelmes pojáca álcáját, a hétköznapokban ugyanaz a kérlelhetetlen, felkészült, tévedhetetlen és határozott valaki, aki visszakormányozta az élvonalba a Mezőkövesd focicsapatát.
Vasárnap, amikor eldőlt, hogy együttese a következő szezonban az NB I-ben szerepelhet, könnyeit nyaldosva nyilatkozott az M4 riporterének.
Előbb köszönetet mondott a családjának, a csapatnak, Tállai András elnök úrnak, aki bízott benne, s közben potyogtak a könnyei. Nyilván elégtételt érzett. Azokután, hogy az első tétmeccse után menesztették a válogatottól, nem keresték sehonnan, egészen addig, amíg télen fel nem hívták Mezőkövesdről.
– Mindig is a magyar labdarúgásért akartam tenni, a válogatottnál is, nem érdemeltem meg azt a bánásmódot, amit kaptam a magyar futballtól – mondta.
Végül édesanyjának üzente, hogy nagyon-nagyon szereti, és ekkor végképp kikészült, hangja elcsuklott, többet nem is tudott kigyötörni magából.
Szerettük volna hétfőn megkérdezni tőle, hogy ennyire mélyen megérintették a kritikák, amiket kapitányként kapott, de egyet aludva a történtekre már újra a nagy hangú, határozott Pinyővé vált.
– Most nem alkalmas!
– Később?
– Nem érti, hogy nem alkalmas?! – harsogta olyan határozottsággal, mint aki egész életében kommunikációs tréningekre járt.
Szóval Mezőkövesd megnyugodhat, Pintér ugyanaz maradt, aki volt. Reszkess, NB I!
A csapat változott
