Megsokszorozza az élete ötödik olimpiájára készülő kajakos, Douchev-Janics Natasa erejét a Maty-éri tréningek közben a partról érkező biztatás: hajrá, anya!
A háromszoros olimpiai bajnok kajakos szívének oly kedves gyermekhang Milanáé, a kislányáé. Milana négy éve ott volt Londonban, ezúttal távol marad Riótól, elvégre ez az olimpia aligha a nyugalomról szól majd.
– Engem a kinti körülmények nem érdekelnek – mondja Natasa. – A feladatomat, tervemet teljesítettem, büszke vagyok arra, hogy műtött, sokszor fájó derékkal is kijutottam Rióba. Mindent megteszek azért, hogy a magyar embereknek örömet okozzak.
Élete utolsó olimpiai fellépése előtt semmiféle lelki teher nem nyomasztja, az utolsó napokban igyekszik 39 másodperc alá szorítani 200-as idejét.
– Minimális elvárásom a döntő – folytatja, aztán hogy sikerül-e megismételnie londoni bronzérmét, azt nem tudja. Mindenesetre nem követi el júniusi moszkvai hibáját, amikor a sprintfináléja előtt sokféle tanácsot kapott, ami összezavarta, ezért csak hatodik lett…Rióban csak magára hallgat. A felkészülés hajrájában gyakran előveszi a videót, mozgását többen elemzik a parton.
– Külön köszönöm Szénási Zsófi kiállását, a szegediek U23-as Eb-aranyérmese segítette az edzéseimet. Megkérdeztük Andriant, Natasa bolgár férjét felesége riói esélyeiről. Andro nem kertelt, kimondta: 200-on az ideális életkor 28 év alatti, s mivel a párja harmincnégy, a kérdésre már válaszolt is, de hozzátette: azért ne féljünk, felesége legendás küzdőszelleme segít majd.
