Forrás: MTI
Szűk családi körben és csokitortával ünnepelte 91. születésnapját az olimpiai bajnok mellúszó, Székely Éva.
– Áh, az én koromban már nincs nagy buli. Kaptam egy nagy tortát, annak nagyon örültem, mert imádom az édességet, különösen a süteményeket – fogalmazott a Borsnak a Nemzet Sportolója, aki április 3-án ünnepelte születésnapját.
– Szerencsére jól érzem magam, sok barátom van, sűrűn látogatnak, ahogy a családom is gondomat viseli. Lányomnál, Gyarmati Andreánál rengetegen érdeklődnek az egészségi állapotom felöl. Jólesik, hogy nem felejtettek el. Egyedül azt sajnálom, hogy az úszótársaim közül egyre kevesebben élnek már.
Az 1952-es helsinki olimpián 200 méter mellen aranyérmes sportoló lapunknak elmondta, örül annak, hogy rendkívül eseménydús volt a pályafutása, ezért rengeteg szép emléket őriz a szívében.
– Kilencéves voltam, amikor az 1936-os berlini ötkarikás játékokon 100 méter gyorson aranyérmes úszóval, Csík Ferenccel találkozhattam. Kezet fogott velem, ennek annyira örültem, hogy egy hétig nem akartam kezet mosni. Az ő hatására lettem úszó. Emlékszem, a strandon voltam, amikor megnyerte az olimpiát, és felcsendült a magyar himnusz. A vízparton lévő fürdőgatyás öregembereknek potyogott a könnye. Akkor döntöttem el, át szeretném én is élni, milyen az, ha az én tiszteletemre szól a himnusz – mondta Éva néni, aki a mai napig nyomon követi a sportág eseményeit.
– Azt sajnálom csak, hogy az utóbbi időben sokszor a marakodásról szóltak a hírek, és nem a szép eredményekről, pedig tehetséges úszóink vannak. De nem csak az úszás változott, az egész világ.
