Arra is pontosan emlékszik, hogy milyen szaga van a halálnak.
Amióta világ a világ, az embereket nagyon foglalkoztatja az, hogy mi van a halál után. A különféle vallások és kultúrák más-más magyarázatokkal rukkoltak elő: a legtöbben úgy tartják, hogy a lélek halhatatlan, és tovább él a test elhullása után. A fizikai halált követően egy másik transzcendens síkra kerül az életünk, azaz a Mennybe, a túlvilágra vagy a túlvilág egyéb manifesztációjába kerülünk. Azonban már az ókori görögöknél és rómaiaknál is megjelent az a gondolat, hogy a test halálával a lélek is atomjaira hullik. Több vallás is gondolkodott a halál utáni életen. Azt, hogy az ember több életet is leél, nagyon sokan fogadják el, és jelenleg ez az egyik legnépszerűbb túlvilágkép. Vannak olyanok is, akik azt állítják, azért olyan biztosak az újjászületésben, mert emlékeik vannak egy-egy korábbi életből. Pontosan egy ilyen történetet osztott meg egy hölgy.
Sokan érezhettünk már olyan különös érzést, mintha valami egy előző életünkben már megtörtént volna velünk. Egy hölgy most az egyik népszerű fórumon arról számolt be, hogy ő maga soha nem gondolkodott a reinkarnáció kérdéskörén, most azonban furcsaságokat tapasztal az elméjében. Egyik napról a másikra ugyanis furcsa emlékek villantak be egy előző életéből.
- Teljesen váratlanul jött. Hirtelen láttam magam előtt annak a férfinak az arcát, aki a szerelemem volt. Az az érdekes, hogy az egyik szerelmemre emlékeztet, akit ebben az életben is ismerek. Több közös emlék felvillant: randevúnk és az első gyerekünk megszületésének pillanata. Külön érdekes, hogy mindig féltem a víztől, és ha egy hídon áthaladtam, mindig elképzeltem, hogy milyen szörnyű lehet vízbe fulladni.
Hirtelen annak az emlékképe is eszembe ötlött, hogy hogyan haltam meg: beleestem a folyóba és megfulladtam. A halál pillanatára is emlékszem, jóllehet homályosan. Csak a szaga maradt meg, mert olyanja is van: egy kesernyés, bódító szag, amitől az ember gyomra is felfordul.