Láttam az őrangyalomat, és olyan volt, mint egy démon

Nagyon sokan hisznek abban, hogy az emberek mellett őrangyalok vannak, akik vigyáznak a lépteinkre, titkon segítenek bennünket az élet minden pillanatában. Szerintük a vakszerencse nem létezik, és miden jól sikerül pillanat, minden olyan szituáció, amit mázliként könyvelünk el, az valójában az őrangyalunk érdeme. Az biztos, hogy emberi életünk során csak találgatni tudunk, hogy mi lehet a transzcendens világban: hogy hová kerül a lelkünk, amikor meghalunk, hogy körül vagyunk-e véve védő és ártó szellemekkel, és hogy a spiritualitás mennyiben teszi tisztábbá a lelkünket. Vannak azonban olyanok, akik már életükben is közel kerülnek a halálhoz. Akinél beáll a klinikai halál, de az orvosok visszahozzák, azok gyakran furcsa dolgokról számolnak be. Ez történt most is. 

Egy fiatal lány éppen hazafele biciklizett este a munkából, amikor egy óvatlan sofőr kifordult az egyik utcáról, és elgázolta őt. A nőt azonnal kórházba szállították, az orvsok pedig küzdöttek az életéért, noha néhány percig beállt nála a klinikai halál. A legtöbben elfelejtik, mit láttak a túlvilágban tett rövid látogatásuk során, vannak azonban olyanok, akik el tudják mesélni, mit láttak. A hölgy, miután eszméletéhez tért, nagyon zaklatott volt, amit az odaát látottak okoztak. Állítása szerint ugyanis amikor meghalt, minden elcsendesedett, és mindenki eltűnt a szobából. Csak ő volt ott és a néma csend. Egyszerre azonban észrevette, hogy a sarokban egy különös alak kuporog. Az arca nem látszott jól, kicsire összegömbölyödve guggolt, és a fal felé volt fordulva. Fejét fekete kapucni-szerűség fedte.

A nőt - aki akkor nem tudta, hogy halott - nagyon érdekelte, hogy mi lehet ott, ezért felkelt, és elindult felé. Égető kényszert érzett, hogy megérintse, ekkor azonban úgy érezte, hogy hátulról húzzák. Amikor megfordult, egy nagyon különös, torz alakkal találkozott. Megakadályozta, hogy hozzáérjen a fekete alakhoz, és úgy sejtette, azért, mert jót akart neki. Úgy gondolja, az őrangyala lehetett, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mint ahogyan az emberek elképzelik. A szemei rémisztően nagyok és feketék, és úgy meresztette rá, hogy attól nagyon megrémült. Nem egy szépséges tündérre emlékeztette az arca, hanem valamilyen kísérteties démonra. Amikor ismét hátranézett a sarokban kucorgó alakra, már eltűnt, ő pedig az eszméletéhez tért. Máig úgy gondolja, hogy az a sötét csuklyás valaki maga a halál volt, akit ha megérintett volna, magával ragadta volna.