Életmódváltás: Szonja 35 kilót fogyott önerőből, elárulta a titkát

Amikor sportolunk, egészségesen táplálkozunk, mégsem mozdul a mérleg, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mi nem tudunk lefogyni. Szonja esetében, volt olyan két hónapig tartó időszak is, amikor mindent betartott, de egy dekát sem adott le. Sokáig azt gondolta, hogy a genetikai adottságok miatt, ő már nem lehet vékonyabb. Az életmódváltásnak köszönhetően végül mégis 35 kilótól szabadult meg. Hihetetlen fogyásáról a Fanny magazinnak mesélt.

Egészséges életmód sportolással

Szonja sokáig bármit ehetett, nem látszott meg rajta. A fia születésénél felszedett ugyan 45 kilót, de később diéta nélkül, magától lepergett róla a felesleg.

– Bármennyi csokit vagy akár szalonnát ehettem, nem látszott rajtam – árulja el. – De ahogy betöltöttem a 25. évemet, valami megváltozott a szervezetemben, az anyagcserémben. Azóta sajnos iszonyú hízékony vagyok és minden meglátszik rajtam. A gond az volt, hogy sokáig nem fogtam fel, hogy már máshogy működök. Ugyanolyan egészségtelenül étkeztem, és hirtelen felszedtem vagy 30 kilót. A családom mindig azt mondta, hogy csinos vagyok, jól nézek ki, nekem meg ebben a rohanó világban nem tűnt fel, hogy kikerekedtem. Akkor vettem észre, hogy valami nem stimmel, amikor már jelzéseket adott a szervezetem. 

Hiábavaló próbálkozások

Legalább egy évig sikertelen volt minden próbálkozása. Edzőterembe nem mert elmenni, mert szégyellte a testét, az otthoni tornagyakorlatokat pedig általában elhalogatta. Rengetegszer belekezdett egy-egy diétába, de mindig abbahagyta. 

– Nehezen viseltem azt az időszakot – meséli. – Ma már tudom, hogy az egyik probléma az volt, hogy éheztettem magam, ezért állandóan éhes voltam. Szinte mindent megvontam magamtól, amit persze nem tudtam sokáig tartani. Ismerősöktől időnként megkaptam, hogy milyen dagi és kövér vagyok, ami iszonyat rosszul esett. Megtapasztaltam, hogy nők nőkkel nagyon kegyetlenek tudnak lenni. Bele sem gondolnak, hogy egy ilyen megjegyzéssel, mekkora nyomot hagynak a másik lelkében. 

 Hogy valóban így volt-e, azt már soha nem tudom meg, de már nem is érdekel. Ennek hatására makacsoltam meg magam, és eldöntöttem, hogy rendbe hozom magam. Nagyon nagy erőt adott, hogy csak azért is megmutatom, hogy tudok szép és csinos lenni.

„Egy tenyérnyi ételt ettem”

Szonja nem mert segítséget kérni senkitől, mindennek egyedül járt utána. Belevetette magát az internetes oldalakba és áttanulmányozta, hogy is lehet tartósan, egészségesen lefogyni. 

– Az első dolgom az volt, hogy vettem egy bérletet a konditerembe – avat be a részletekbe. – Annyira ismeretlen volt nekem az a terep, hogy azt sem tudtam, hogy kell bekapcsolni a futógépet. Amíg duci voltam, bedugtam a zenét a fülembe és úgy edzettem, nem beszélgettem, nem ismerkedtem senkivel. Közben pedig lestem másokat, hogy mit csinálnak. Annyira belejöttem és annyira megtetszett, hogy egy idő után, minden nap mentem edzeni. A koplalás helyett pedig átálltam a napi öt étkezésre. Nem számoltam a kalóriákat, nekem az vált be, hogy annyi ételt szedtem a tányérra, ami befért volna a tenyerembe. Sokan azt hiszik, hogy szedtem zsírégetőt vagy valamilyen fogyasztó tablettát, de büszkén mondhatom, hogy soha nem használtam ilyen dolgokat. Csupán a sport és az étkezés megváltoztatásával fogytam le, szép fokozatosan, két év leforgása alatt. 

„Életmódváltás után megváltozott az életem”

Szonja alig hiszi el, mekkorát fordult vele a világ.

– A legfontosabb változás, hogy helyrejött az egészségem. Az életmódváltásom után körülbelül fél évvel már helyreállt a vérnyomásom és elmúltak az asztmás tünetek is. Lecseréltem a ruhatáramat, most már XS-es ruhákat hordok. 

Sokan szeretnének megismerkedni velem. Gyakran írnak rám az interneten, sőt személyesen is megszólítanak a férfiak. Volt olyan is, amikor a magas, jó kiállású, 16 éves fiammal sétáltam a boltban, és odaszólt egy fickó neki: de jó barátnőd van. A fiam meg visszaszólt: ő az anyám! Persze nagyon jól esik minden ilyen dicséret, jó motivációt nyújtanak, de még nem érzem magamban a nyitottságot egy új kapcsolatra. Büszke vagyok rá, hogy meg tudtam csinálni és tudom tartani a súlyom. Ha megnézem a régi képeimet, olyan, mintha nem is én lennék. 

Mik voltak a nehézségek?

Rengeteg nehéz nap van a soproni nő mögött, szerinte az egyetlen titok, hogy ha hibázott is, nem adta fel.

– Bő fél év kellett, mire megszűnt az ételek után való sóvárgásom – árulja el. – Ilyenkor megittam egy nagy pohár vizet, ami eltelített és igyekeztem másra terelni a gondolataimat. Kezdetben, állandóan abba akartam hagyni. Hetente körülbelül kétszer azt mondtam, hogy elég, nem csinálom, nem bírom tovább. Hiányzott a csoki vagy egy zacskó chips, amit korábban két perc alatt képes voltam behabzsolni. Volt olyan, hogy edzettem egy órát, utána meg úgy éreztem, hogy meghalok éhen, fogtam magam, elmentem egy gyorsétterembe és kértem egy hamburger menüt. Aztán meg szenvedtem két napot a bűntudat miatt és azért, mert felfújódtam tőle, hiszen addigra már elszoktam ezektől az ételektől. De aztán újrakezdtem, vagyis folytattam az új életmódot. Sokszor nézegettem magam a tükörben, dagadtnak láttam magam, nem tetszett a tükörképem. Közben meg nézegettem a neten a szép, csinos nőket. Tudom, hogy a többségük nem úgy néz ki a valóságban, de ebbe kapaszkodtam. Ez adott erőt, hogy újra és újra felálljak és küzdjek az álmomért.