Elképesztő fogyás: Vanda úgy dobott le 16 kilót, hogy nem sanyargatta magát – ez a titka

A fogyás azon is múlik, hogy megtaláljuk-e a célunkat, hogy miért szeretnénk vékonyabbak lenni. Vanda szerint az a legfontosabb, hogy saját magunkért álljunk neki és nem azért, mert a környezetünk vagy a világ ezt várja el. 

Női konditeremben kezdte

Vanda teltebb kislányként nőtt fel, de sosem bántották emiatt, soha nem érezte, hogy kilógna a társai közül. 

– Édesanyám és az ő anyukája is duci volt – meséli a Fanny magazinnak. – Viszont 18-20 éves koruk körül nagyon lefogytak, nagymamám szülés után, anyukám szülés előtt. Valószínűleg ezt a genetikai vonalat örököltem, mert nálam is ez történt, bár én életmódot is váltottam nagyjából ebben az időszakban. Amikor az egyetemen végeztem, még nem volt munkám, és hogy elüssem az időmet, elkezdtem egy női konditerembe járni. Itt ismerkedtem meg Nórival, aki azóta is az edzőm, az ő hatására elkezdtem a csoportos óráira járni. Heti háromszor vettem részt az edzéseken, mellette igyekeztem megreformálni az étkezésemet, például kenyér helyett abonettet ettem, és odafigyeltem, hogy kevesebbet nassoljak. Összesen 15-20 kilót fogytam, körülbelül 63-65 kiló között mozogtam. 

Megtalálta a középutat a fogyás és az edzés között 

Hiába tetszett saját magának, rájött, hogy az ő alkata alapvetően más típusú, és nem szeretné egész életében sanyargatni magát.

– Eleinte nekem is az volt a célom, mint a legtöbb nőnek, hogy passzoljak ebbe a társadalomba, ami azt mondja, hogy a lányok soványak – árulja el. – Beleestem abba a csapdába, hogy azt hittem, akkor leszek szép, ha sovány vagyok. Azt hittem, hogy akkor vagyok értékes, hogy ha XS-es ruhákat hordhatok. Idővel átalakult az értékrendem, és rájöttem, hogy az a fontos, hogy nekem tetszen, amit a tükörben látok. Utána már csak azt szerettem volna, hogy jól érezzem magam a bőrömben. 

 Szeretnék a jövőbe is fektetni, hogy pár év múlva ne legyen gond az, hogy meg kell emelnem valamit vagy fel kell menni a lépcsőn. Szerencsére már egyáltalán nem az számít, hogy két ruhamérettel kisebb legyek.

„Nem voltam tipikus menyasszony”

Vanda testsúlya beállt a számára ideális mértékre, amit évek óta erőfeszítés nélkül tart. 

– Nem zárok ki semmit az étrendből, bár a csokit próbálom kerülni – vallja be. – Figyelek rá, hogy napi ötször étkezzek, vigyek be megfelelő mennyiségű folyadékot. Eszek mindenféle húst, gyümölcsöt, zöldséget. Szerencsére a férjem nagyon támogató, ő is ezeket fogyasztja, de persze kiadósabb mennyiségben, mint én. HR specialistaként ülőmunkát végzek, ami nagy erőt ad a sporthoz, mert szeretném kompenzálni. Napi 8 -10 órát ülök egy számítógép előtt, végig számokkal és emberekkel vagyok. Nincs is annál jobb érzés, mint amikor nap végén Nórival edzek és érzem, hogy bizseregnek az izmaim és érzem, hogy élek. Nagyon jó látni egy-egy alkalom után, hogy van bicepszem, kerek a vállam. Ezek már sokkal több boldogsághormont termelnek, mint az, hogy mondjuk felvegyek egy magas derekú farmert. Tavaly októberben mentem férjhez. 

Lefutotta a Maratont

Vanda és férje közös szenvedélye a futás. 

– A Covid hozott nagy áttörést. Egy ismerősöm megkérdezte, hogy hatan nem futjuk-e körbe a Balatont, hisz sport céllal ki lehetett mozdulni itthonról. Így kattantam rá a futásra. Tavalyi évben volt a csúcs, amikor lefutottam a Maratont, majd 50 km-t az Ultra Balatonon. Azért szeretem ilyen hosszú távokon feszegetni a határaimat, mert közben meglepődsz, hogy mennyi mindenre képes a tested. A felkészülés során rájöttem, hogy a testem bármire képes, hogy ha ezt fejben elhiszem. Számomra az odáig vezető út volt a lényeg, maga a felkészülés. A maraton csak az örömünnepe az egésznek, hogy igen, végig csináltam. 5 óra 40 perc alatt teljesítettem a távot, végig flow élményben voltam. Az utolsó 8 km-re pedig visszajött értem a férjem biciklivel, hogy bekísérjen a célba. Utólag elmondta, hogy félt, milyen állapotban fog találni, de mosolyogtam, jókat nevetgéltünk az utolsó kilométereken.