Halálközeli élményéről beszélt Bodrogi Gyula: Jól vagyok, pedig tavaly én is nagyon aggódtam magamért!
Egy emberként aggódott az ország, amikor tavaly Bodrogi Gyula másodjára is kórházba került. A legendás színművész azt csak nemrég árulta el, hogy a klinikai halál állapotából hozta vissza akkor Merkely professzor. A Nemzet Színésze a Borsnak idézte fel a történteket.
Bodrogi Gyula köszöni szépen jól van, és reméli, hamarosan újra nagy bakot fog lőni. A legutóbbi vadászaton nem sikerült semmit elejteni, pedig azóta készül rá, amióta Dr. Merkely Béla megmentette az életét. Mert ahogy fogalmaz: ahogy élni, vadászni is szenvedélyesen szeret mai napig, igaz, már mindent kicsit lassabban.
Bodrogi Gyula: Én nem emlékszem semmire az egészből!
Nemrég volt új premiere a Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésznek, pedig tavaly volt olyan időszak, amikor azt hitte, nem lesz több bemutatója. Egymás után kétszer került ugyanis kórházba. Második alkalommal Bodrogi Gyula már nem is akart bemenni, de szerencsére párja, Angéla erőszakos volt, kihívta a mentőket.
– Légszomjjal kezdődöttem, de nem gondoltam, hogy nagy a baj – emlékezett vissza a legendás színész.
– De Angéla látta rajtam, hogy ez most nagyon komoly. Én nem akartam zavarni újra Merkely professzort, gondoltam, várjunk pár napot.
Aztán mentem le a lépcsőn, és én a többire már nem emlékszem, nem emlékszem semmire az egészből. Amikor legközelebb magamhoz tértem, már kórházban voltam.
Ott a szobában éppen meghalt valaki, amikor felnéztem, vissza is ájultam. A következő kép, hogy állnak körülöttem.
Bodrogi Gyula arról is beszélt, hogy megijedni sem volt ideje, olyan pillanatok alatt történt az egész. De amikor már felfogta, mi történt, sok minden lejátszódott benne.
– Angéla aggódott helyettem is – folytatta. – Főleg amikor kiderült, hogy olyan nagy volt a baj, hogy én már odaát voltam, csak a professzor visszahozott. Még most is nehéz elhinnem, hogy abból az állapotból ennyire vissza tudom tornázni magam. Mert jól vagyok, nagyon jól! Pedig akkoriban én is nagyon aggódtam magamért! A kórházi időszakot nehezen viseltem, otthon lábadozni már jobb volt. Angéla eddig is vigyázott rám, de gondolhatja azóta, mint egy porcelánbabára. Mindig tudtam, hogy a szeretet ereje gyógyító, de most már saját példámon is látom. Mert én akkor – egyébként azóta is – annyi szeretet kapok a páromtól, a családomtól, a kollégáktól és a csodálatos közönségtől, hogy ennek nem is lehetett más vége, csak gyógyulás!
