Szikora Róbert utálja a korlátokat – "Én egy szabad ember vagyok"
Az R-GO együttes énekese utálja a korlátokat. Szikora Róbert szabad embernek tartja magát, azt sem tűri, ha megmondják neki, mit csináljon.
Szikora Róbert – bár belépett a hetvenes sztárok közé – még mindig az igazi lazaság egyik autentikus jelképe. A beszéde, a megmozdulásai, a gondolatai egytől egyig arról árulkodnak, hogy jampiskodni csak úgy lehet, ha valóban rendelkezik az ember az adott attitűddel.
Szikora Róbert van, amit ma már másképp csinálna
Hazánk leglazább énekese mesélt a gyerekkoráról, és többek között azt is elárulta, ma már mit csinálna másképp.
– Elmehettem volna zeneiskolába.
Ezt a Jóisten is így akarta, hogy ne tegyem és autodidakta módon tanuljak meg zenélni.
– Így megmarad az ösztönössége a zenének. A nagyfokú tudás akár az élét is elvehetné az alkotófolyamatoknak – mondta Szikora, aki szüleitől örökölte végtelen lazaságát.
– Szerintem lazán kell venni az életet. Ez egy belső attitűd, ilyen volt az édesapám és ilyen az anyukám még most is: laza. Nem szabad rágörcsölni semmire. Ha elmegy előttünk egy villamos, majd jön a következő. Időnk, mint a tenger, nem szabad semmin stresszelni. Ez aztán teljesen végigkísérte az életem, a világom. Még a vallásra is vonatkozik. Régen úgy voltak vele az emberek, ha hat órakor kezdődik a szent mise, és te pár percet késel, akkor a te istentiszteleted nem érvényes. Én és a családom ezt másképp láttuk. A Jóisten úgyis látja, mi van a mi szívünkben.
Én egy szabad ember vagyok, nem bírom a korlátokat és ha megmondják, mit csináljak.
– Vagy beszéljük meg, vagy legyen inkább az, amit én mondok – mondta nevetve a sorry! magazinnak adott interjúban Mr. Csikidám.
Gyerekkori emlékei máig megdobogtatják a szívét
Szikora Vasas drukker egészen kiskora óta, ehhez fűződik egy nagyon szép emléke is.
– Kilátogattam gyerekként egy meccsre, akkor még sorba kellett állni a jegyekért a Népstadion jegyirodáiban. Én igencsak a sor végén álltam, mindösszesen csak olyan ötven, hatvan ember volt előttem. Megállt mellettem egy kocsi, amiből kiszállt az az ember, aki akkor nekem a mindenem volt.
Maga Farkas János, a Vasas olimpiai bajnok labdarúgója magasodott felém.
– Odajött hozzám a sor végére és megkérdezte: »melyik csapatnak szurkolsz, kisfiú?« – én csillogó szemekkel, izgatottan rávágtam, hogy Vasas. Aztán ennyit mondott: »Itt van két jegy, estére!« – ez az élmény a legszebb gyermekkori emlékem, ami máig kísér és nagy boldogságot okoz, ahányszor csak eszembe jut – mesélte az énekes.
