Szívszorító! Megtudtuk, milyen lesz Dudás Miki édesapjának temetése
A konkrét időpont ugyan még nincs meg, de a világbajnok kajakos családjának már konkrét tervei vannak elhunyt szerettük temetéséről. Dudás Miki a Borsnak azt is elárulta, volt-e édesapjának végrendelete.
Az olimpikon azt mondja, olyan, mintha robot üzemmódban lenne, teszi, amit kell, de még nem tudta felfogni, hogy elveszítette az apukáját. Mint ismert, Dudás Miki édesapjára augusztus 31-én egy hattagú banda támadt rá, egyikük úgy megütötte, hogy a rokkant nyugdíjas elesett, beverte a fejét a betonba és kómába esett. Istvánért az orvosok mindent megtettek, több műtéten is átesett, de a kómából nem ébredt fel, szervezete vasárnap feladta a harcot.
Dudás Miki: Most már legalább nem szenved apa!
A világbajnok kajakos apukája 105 kilós volt, amikor rátámadtak, és alig volt több 30 kilónál, amikor a szervezete feladta a harcot. Dudás Miki azt mondja, bármennyire látták, hogy édesapja a halál szélén lebeg, mégis hittek a csodában.
– A végén már rohamai voltak, alig kapott levegőt, az ujjait nem mozgatta már egyáltalán, szinte félholt állapotban volt – mesélte a Borsnak szülője utolsó napjairól Dudás Miki.
– Szerintem én még mindig nem fogtam fel, hogy meghalt apa, olyan üresség van bennem, üres minden, mintha lebegnék a semmiben. Ivett és a gyerekek itt vannak velem, nem akartak egyedül hagyni, most ők igyekeznek lekötni a gondolataimat.
Olyan szempontból megkönnyebbülés, hogy borzasztó volt ez a fél év, amíg apa kómában volt és láttuk a szenvedését, mert fájdalmat, azt érzett! Amikor az ápolók átfordították a hátára, hogy kezeljék a felfekvéses sebeit, apa konkrétan visított a kómában, annyira fájt neki! Szóval igen, ebből a szempontból megkönnyebbülés, mert tudjuk, hogy most már nem szenved!
Szívszorító! Apósa mellé helyezik örök nyugalomra a családfőt
A korábbi élsportoló családjának az élete azon az augusztusi napon egy pillanat alatt örökre széthullott. Dudás Miki lapunknak elárulta: most az a céljuk, hogy méltó módon vegyenek örök búcsút szerettüktől, akinek nem volt végrendelete, hiszen 55 évesen nem készült a halálra.
Az apósa mellé temetjük! Anyu édesapja és az én apukám nagyon jóban voltak, nagyon jó volt a kapcsolatuk, ami részben nekem is köszönhető. A kajak versenyek hozták össze őket, mindig, amikor versenyem volt Szegeden, vagy Szolnokon, apa és a papa volt a fő szurkolótáborom! Mindig jöttek, hoztak sátrat, abban aludtak, a versenyszámok között horgásztak a Tiszában. Tényleg annyira jóban voltak, hogy úgy döntöttünk, oda temetjük apát a papa mellé! Végrendelet nyilván nincsen, csak 55 éves volt, az édesanyja elmúlt 80, mikor meghalt, az édesapja pedig még él 84 évesen, apának még nem szabadott volna meghalni! Elvettek 25 évet az életéből, de elvették anyukám párját, a testvérem és az én apukámat, a gyermekeim nagypapáját! És ez nem csak egy egyszerű halál volt, hanem kínszenvedés: nem csak apának, hanem rengeteg embernek, akik szerették!
