A szilveszter számomra olyan, mint a mozi. Kétesélyes, hogy elégedetten vagy csalódottan nyugtázzuk-e az előadás végét. Sokaknak elvárása, hogy a szilveszter fantasztikusan sikerüljön. Konfettieső, durrogó pezsgősüvegek, fergetegparti képe rajzolódik ki a terveinkben, kötelező a jókedv, a kacagás. Ugye?
Akárcsak a moziban: a horror alatt biztos a borzongás, a vígjáték meg arra való, hogy a térdünket csapkodjuk a röhögéstől. De mi történik, ha a tehetségtelen rendező elrontotta a filmet? Ha a szörnyek megmosolyogtatók, a poénok meg rémesek? Összedől-e a világ? Á, dehogy!
Legközelebb körültekintőbben vesszük meg a jegyet, alaposabban átnézzük a szereposztást, és tényleg végigrettegjük, avagy végigkacagjuk a kilencven percet. A szilveszter is lutri. Bármi közbejöhet, ami keresztülhúzza számításainkat. Megfájdul a gyerek hasa, beüt egy csőtörés, a célállomásra utazás közben lerobban az autó. Lőjük főbe magunkat? Ilyet aligha tanácsolhatok.
Végtére is: a szilveszter is csak egy nap a 365 közül. Utolsó nap, amelyet rögtön követ egy első.
