Sztárba szökkentek 4. rész. A legtöbb művész tudatosan készül a színpadra, de akadnak olyan hírességek, akik a véletlennek köszönhetik ismertségüket. Sorozatunk ötödik részéből kiderül, Kárász Robi milyen tanító bácsi volt.
Kárász Róbert, a Mokka műsorvezetője egykor puskázásaival, órai levelezéseivel és nem épp makulátlan magatartásával borzolta tanárai idegeit. Mostanság pedig szenvtelenül, kaján mosollyal az arcán bármelyik riportalanyát vagy kollégáját képes zavarba hozni. Nehéz elképzelni, hogy diákévei után és ismertté válása előtt ő volt mindenki Robi bácsija, vagyis tanító a Pécsi I. Számú Gyakorlóiskolában.
A negyvenhárom éves műsorvezető eredetileg színésznek készült, de a főiskola harmadik rostáján elhasalt. Édesanyja sugallatára azonban jelentkezett a Kaposvári Tanítóképző Főiskolára, így diplomázása után a katedrán találta magát.
– Matekot, éneket és testnevelést tanítottam alsósoknak. Az iskola és a szülői munkaközösség kedvence voltam. Imádtak – emlékezett. – Bár elég furcsán hathattam, amikor a családlátogatásokon kis nyikhajként adtam tanácsokat a szülőknek és magyaráztam, mit gondolok a gyerekükről.
A hosszú hajú, szakállas fiatalember első ránézésre ugyan nem volt tipikus pedagógus, de a nebulók szerették és tisztelték. Tanítási módszere pedig egyenesen trendi volt: ha fáradtságot látott a gyerekek arcán, előkapta gitárját, és zenélt nekik. Lelkesedése és buzgósága abban is megmutatkozott, hogy a rábízott osztálynak fél év alatt megtanította az egész éves tananyagot. Sikereit elismerték, főleg azok után, hogy az első tanítási napon senki nem adott volna egy lyukas garast sem az új tanító bácsi alkalmasságáért.
– A gyerekek, szülők előtt álltam, a rangidős pedagógus mindenkinek bemutatott. Az egyik anyuka érdeklődött, hogy a kicsik mikor kapnak órarendet, én pedig magabiztosan válaszoltam, hogy majd lediktálom nekik. Nagy csend, majd kuncogás – elevenítette fel a kínos esetet Kárász. – Végül az anyuka újra megszólalt, hogy jó, de a gyerekek még nem tudnak írni, első napjukat töltik a suliban. Na, ezek után bízták rám a kicsiket, és lettem mindenki Robi bácsija.
Kárász tanár úr azonban jól vette az akadályokat, és minden feladatból igyekezett kivenni a részét. A katedrán töltött három és fél évben kardinális kérdés volt számára, hogy diákjai Zorrók, Supermenek vagy épp Hableányok lesznek-e a farsangi bálon, és izgult, hogy az iskolai ünnepségeken a gyerekek eszébe jusson az aktuális vers vagy mondóka. Másodállásban azonban rádiózni kezdett, és lassan elindult az ismertté válás útján. Ma már naponta láthatjuk a TV2 képernyőjén, de egykor szerzett tapasztalatait többször is hasznosította élete során.
– Amikor a gyerekeim kicsik voltak, sokszor vettem hasznát tanítói munkámnak, de már nem tudnám elképzelni, hogy újra pedagógus legyek. A tévézés a szerelmem és a hobbim.
